coMMMunity

November 16-án, Horthy Miklós budapesti bevonulásának 91. évfordulóján tüntetésre gyűlt össze néhány száz Jobbikos Károlyi Mihály szobra előtt. A tüntetők kipát raktak a szobor fejére, és egy feliratot akasztottak a nyakába: „Én felelek Trianonért” felirattal.

A többször eltávolított és újra visszatett kipát – az MTI tudósítójának tapasztalata szerint – egyszer Zagyva György Gyula, a Jobbik országgyűlési képviselője helyezte Károlyi Mihály szobrának fejére. Gaudi-Nagy Tamás, a párt országgyűlési képviselője hangoztatta,

„Nem fognak palesztinokká tenni minket a saját hazánkban”.

A felszólalók kivétel nélkül kinyilvánították, hogy továbbra is követelik Károlyi Mihály szobrának eltávolítását, illetve nehézményezték, hogy Horthy Miklósnak nincsen szobra.

November 21-én az ANTIFA Új Spartacus Liga „Hit, illúziók nélkül”címen tiltakozó demonstrációt szervezett ugyanoda, válaszul a szoborgyalázásra. Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy ami Károlyi szobrával történt, az nyílt és világos támadás a zsidóság és az egyenlőség eszméje ellen. Márton László író Károlyi Mihály életútját méltatta, Tamás Gáspár Miklós pedig kijelentette, hogy el kell utasítani azok intellektuális gyávaságát, akik nem tudnak mást kitalálni, mint a történelmi sérelmek felhánytorgatása, és a bűnbakok újbóli sárba tiprása.

"rajzolj pöcsöt a plakátra!"

Valamikor 1990-ben kezdődött, amikor az első szabadon választott parlamentben az azóta elhunyt Gadó György azt javasolta, hogy egyperces néma felállással emlékezzen a T. Ház a XX. század minden áldozatára. Persze, hogy nem bírtak felállni. Aztán, elképesztőbbnél elképesztőbb fordulatok után, melyekre most csak zárójelben emlékezünk (hordót a…, rádióostrom, patakvér…, stb.), különféle obskúrus formációk álltak fel, s zsidóznak önfeledten, utcán, parlamentben, kincstári rádióban, koncerteken és más közösségi helyeken lassan 20 éve. Százszor leírta már jobb- és baloldali (utóbbiak többször), konzervatív és liberális (utóbbiak megint csak többször), hogy ezt a gonoszt babusgatással nem lehet megszelídíteni, franchise-ba vonni, megvásárolni és kivásárolni, vele egy asztalnál enni, egy ágyból tévézni.

1993. szeptember 4-én több tízezren érkeztek Kenderesre, Horthy Miklós ünnepélyes újratemetésére. Közöttük a kormányból Boross Péter, Balsai István, Für Lajos, Kádár Béla, Kiss Gyula és Nagy Ferenc József, a parlamentből Lezsák Sándor, Nahimi Péter, Kónya Imre, Csurka István, Torgyán József, Vörös Vince, Gáspár Miklós, Zacsek Gyula, Miklós Árpád, Szilasy György, Király B. Izabella, Horváth Béla, Dénes János, Surján László, Szabó Tamás, többek között. Ott volt még Hegedűs Lóránt, Kéri Kálmán és Seregély István is. Antall József miniszterelnököt családtagjai, felesége és fia képviselték.

Előtte egy nappal, 1993. szept. 3-án a Demokratikus Charta szervezett tüntetést a Vérmezőre „Végső búcsú a Horthy-rendszertől címmel”. A programot Jancsó Miklós rendezte, főként korabeli írók, politikusok műveiből, felszólalásaiból hangzottak el részletek. Konrád György beszédében így fogalmazott: „Szabad akaratunkból veszünk búcsút a rendszertől, amely egymillió embert küldött a halálba.” A demonstráción körülbelül ezren vettek részt – ők valószínűleg végleg búcsút vettek a Horthy-rendszertől. A mostani 500 ANTIFA tiltakozó is nyilván közülük került ki. A Jobbikos demonstráción is csupán 500-an vettek részt, de ez ne tévesszen meg senkit: a többiek a kormányban, a parlamentben, templomaikban, önkormányzataikban és iskoláikban osztják ugyanezt az észt, minek a sötét utcára menni. A Jobbik paranoiás, azt hiszi, hogy még mindig radikális, pedig csak fut az események után. Már nincs miben elbotlania – naponta akadálymentesítik neki a terepet.

Mert pokoli nehéz úgy búcsút venni a gonosztól úgy, hogy közben eszelősen vágyunk rá. Mert pokoli nehéz úgy jövőről szónokolni, hogy nem békéltünk meg a múltunkkal. Mennyivel könnyebb naponta „pöcsöt rajzolni a plakátra”.