coMMMunity

A coMMMunity hét alkalommal bocsátott szavazásra olyan kijelentéseket, melyek a Jobbik Magyarországért Mozgalom Párthoz köthetők és/vagy annak eszmeiségét tükrözik. Tettük ezt azért, mert meg szerettük volna tudni, hogy Olvasóink jogérzéke szerint megérett-e ez a párt arra, hogy a legfőbb ügyész kezdeményezze feloszlatását. A szavazók elsöprő többsége erre voksolt.

Meggyőződésünk, hogy a legfőbb ügyész közel két évvel ezelőtt kezdeményezhette volna a Jobbik feloszlatását az 1989. évi II. tv. (Etv.) 16. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a törvény 14. § (2) bekezdésében biztosított hatáskörében eljárva, mivel a párt működése sérti mások jogait és szabadságát, illetve alkotmányellenes célra irányul.

• → A Jobbik tevékenysége (többek között a párt részéről megszólalók nyilatkozataiban megjelenő, a faji gyűlölet és megkülönböztetés igazolására, illetve előmozdítására irányuló gondolattartalmak eredményeként és a párt aktuálisan betöltött közhatalmi szerepe miatt) sérti több magyarországi kisebbség közösségi szinten is értékelendő biztonsághoz, szabadsághoz való jogát.

  Mások jogainak és szabadságának sérelme

  2009. július 2-án kelt, 5.Pf.20.738/2009/7. számú ítéletével a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen feloszlatta a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet és annak részeként a Magyar Gárda mozgalmat. Az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán eljáró Legfelsőbb Bíróság 2009. december 15-én kelt, Kfv.X.37.783/2009/6. számú  ítéletével a jogerős feloszlató döntést hatályában fenntartotta. (A beadványban az egyes bírói fórumok álláspontjának ismertetése során arra a szövegre támaszkodunk, amellyel ezen ítéletet a Legfelsőbb Bíróság utóbb, EBH2009. 2053 számon eseti döntésként közzétette)

  A feloszlatás indokaként a Fővárosi Ítélőtábla rögzítette, hogy a Magyar Gárda egyesület, illetve mozgalom gyűlésein elhangzott szónoklatok, különösen az akkori gárda főkapitánynak a zsidó népcsoporttal szembeni fajgyűlölő beszéde, a cigányságra vonatkozó kirekesztő kijelentései olyan megnyilvánulások voltak, amelyekre az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó 8 kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről rendelkező 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Római Egyezmény) 10. Cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságának védelme nem terjed ki, mivel e megnyilvánulások az Egyezmény 17. cikke szerinti joggal való visszaélésnek minősülnek.

  Az Ítélőtábla hivatkozott az 1969. évi 8. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről New Yorkban, 1965. december 21-én elfogadott nemzetközi egyezményre (a továbbiakban: New York-i Egyezmény), és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényre is, amelynek 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint a Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan magatartást, amely a kisebbségnek a többségi nemzetből való kirekesztését, elkülönítését célozza, vagy eredményezi. Álláspontját összefoglalva az Ítélőtábla hangsúlyozta: a faji megkülönböztetés és kirekesztés jogszabály által tiltott magatartás. A tilalom célja az alkotmányos rend alapját képező egyenlő méltóság megvédése. A faji megkülönböztetés és kirekesztés a demokratikus rendet alapjaiban támadja, ezért, amint az, az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatából is kitűnik, beavatkozást igényel, és a New York-i Egyezmény szerint betiltással (feloszlatással) szankcionálandó.

  Az Ítélőtábla mindazonáltal nem pusztán a Magyar Gárda rendezvényein elhangzó és azokhoz kapcsolódó megnyilvánulások fajgyűlölő, kirekesztő tartalma miatt látta indokoltnak az alperesi egyesület feloszlatását, hanem e döntése meghozatala során a rendezvények helyszínére és megtartásuk módjára is tekintettel volt, mondván: miután a Gárda a rendezvények helyszíneként tudatosan kislélekszámú, romák által is jelentős számban lakott településeket választott, és az általa képviselt véleményt félkatonai erődemonstráció keretében deklarálta, az érintett roma közösségekhez tartozók kénytelenek voltak megfélemlítve – ún. foglyul ejtett közönségként – a rendezvényeken felszólalók véleményét végig hallgatni, a közlés elől nem volt módjuk kitérni. Így a rendezvények sértették azoknak a Római Egyezmény 5. cikke által védett biztonsághoz és szabadsághoz való jogát, akik a gyűléseken nem kívántak részt venni, de azok megtartását megfélemlítve mégis kénytelenek voltak lakóhelyükön elszenvedni.

  Emellett az Ítélőtábla hangsúlyozta, hogy a közbiztonsággal kapcsolatos kérdésekre való figyelemfelkeltésnek a Gárda által választott módja a konfliktusok megoldását nem segítette, hanem azokat gerjesztette, így az alperes rendezvényei a demokrácia lényegéhez tartozó közrendet és köznyugalmat közvetlenül támadták.

  A Legfelsőbb Bíróság az Ítélőtábla álláspontját tovább finomította. A bíróság az Alkotmánybíróság határozataira utalva kifejtette: „a véleménynyilvánítás szabadságának addig van helye, amíg az, az emberek egyenlőségét, méltóságát nem sérti, nem vezet diszkriminációra, nem ellentétes a lelkiismereti és vallásszabadsággal, és nemzeti, etnikai kisebbségeket nem sért. A faji, etnikai, nemzetiségi, vallási szempontú alsóbb- vagy felsőbbrendűséget hirdető nézetek, a gyűlölködés, megvetés, kirekesztés eszméinek terjesztése az emberi civilizáció értékeit veszélyeztetik.” Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság jelezte: „a 18/2004. (V. 25.) AB határozat szerint a szélsőséges nézetek esetében sem pusztán a vélemény tartalma, hanem a közlés közvetlen, belátható következménye alapozza meg a véleménynyilvánítás (szólásszabadság) korlátozását.”

  Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg: „helyesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az egyes [Gárda] rendezvényeket, és azok lehetséges hatásait a maguk összességében kellett vizsgálni. Egy adott rendezvényen elhangzott kijelentések és beszédek hatása nyilvánvalóan felerősödhet, vagy eltérő lehet attól függően, hogy milyen lélekszámú, és lakosságát illetően milyen etnikai, faji összetételű településen hangzanak el, a rendezvényeket milyen külsőségek, és részvételi arány mellett tartják meg, a rendezők a szükségképpen kiváltott érzelmeket, vagy indulatokat miként tudják, vagy tudják-e megfelelően kezelni.”

  A Legfelsőbb Bíróság a „foglyul ejtett közönség” fogalmát ugyanakkor az Ítélőtáblánál tágabb kontextusban értelmezte, és nem csupán arra a helyzetre alkalmazta, amikor az adott nyilatkozatok által fenyegetett csoportok a térbeli és időbeli közelség miatt nem tudják függetleníteni magukat a véleménynyilvánítástól, hanem arra is, amikor a vélemény „utóélete” lehet közvetlen kihatással az érintett csoportra. A Legfelsőbb Bíróság szerint „helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az általa vizsgált rendezvények nem a megoldás irányába mutattak, hanem a meglévő feszültségeket gerjesztették, anélkül, hogy azok feloldására törvényes eszközeik lettek volna. Ilyen értelemben helytálló a másodfokú bíróságnak a foglyul ejtett közönséggel kapcsolatos okfejtése. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a kifogásolt, nem tetsző beszédeket nem kell meghallgatni, hanem arról is, hogy azoknak milyen utóélete lehet. Ki tudja-e vonni magát a célzott közösség annak hatása alól, vagy az, a rendezvény befejezése, a részt vevők, és a rendőrség elvonulása után tovább gyűrűzik, tovább hat, és az, a közrend és a köznyugalom megsértésével járhat, annak veszélyét idézi elő.”

  A Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint foglalta össze, mi vezetett együttesen az Rtv. 2. § (2) bekezdésében foglalt tilalmi ok – azaz a mások jogai és szabadsága sérelmének – megvalósulásához. A Magyar Gárda az alapszabályában rögzített és jogszerű cél (a magyar kultúra és a történelmi emlékek ápolása mellett) egyesületi céllá tette a rend- és a polgári védelmi feladatokban való részvételt, és „[e]hhez társult a társadalmi, etnikai feszültségeket fokozó végrehajtási mód, amelynek következtében sérült a közrend és a köznyugalom, valamint adott személyi kör közösségi szinten is értékelendő biztonsághoz, szabadsághoz való joga. A [Magyar Gárda …] rendezvényein olyan gondolatokat közöltek a résztvevők, amelyek fajgyűlöletről tettek tanúságot. Mindezek a körülmények együttesen okozták az Etv. 2. § (2) bekezdésében foglalt tilalmi rendelkezések megsértését is.”

  Mindazok a körülmények, amelyeket az eljáró bíróságok a Magyar Gárda egyesület és mozgalom feloszlatása kapcsán oszlatási okként megfogalmaztak, a JOBBIK Magyarországért Mozgalom Párt esetében is egyértelműen fennállnak.

  1. A párt részéről megszólalók nyilatkozataiban rendkívül nagy számban jelennek meg fajgyűlölő, a Magyar Köztársaság által aláírt és kihirdetett nemzetközi szerződések által tilalmazott gondolati tartalmak;
  2. A párt szervezett olyan rendezvényeket, amelyek a helyben meglévő etnikai feszültségeket gerjesztették, anélkül, hogy azok feloldására törekedtek volna;
  3. A párt tevékenységének tovább gyűrűző, a közrend és köznyugalom megsértésének veszélyét előidéző hatása miatt sérül „adott személyi kör [a magyarországi roma kisebbség tagjainak] közösségi szinten is értékelendő biztonsághoz, szabadsághoz való joga”.

  Az alábbiakban ezeket a feltételeket vesszük sorra.

  1. Fajgyűlölő megnyilvánulások

  A Magyar Gárda ügyében eljáró bíróságok a szervezet feloszlatása szükségességének alátámasztására több, a Gárda rendezvényein elhangzó megnyilvánulást idéztek. Egyértelműen megállapítható, hogy a JOBBIK képviselői, ismert személyiségei részéről, illetve a párt különböző rendezvényein pontosan olyan, illetve egyes esetekben sokkal durvábban fajgyűlölő kijelentések hangzottak el, mint amilyeneket a Magyar Gárdát feloszlató bíróságok döntésük során a feloszlatás mellett szóló érvként figyelembe vettek.

  A Legfelsőbb Bíróság – többek között – az alábbi idézeteket emelte ki a Magyar Gárda feloszlatását szükségessé tevő rendezvényekről, illetve azokhoz kapcsolódóan.

  „A beszédekben – többek között – az alábbi kijelentések hangzottak el, részben az alperes meghívott szónoka, részben a gárda egyik tagja részéről:
  - azért jöttünk, hogy erőt adjunk az ittenieknek, hogy nincsenek egyedül, bátorítani, hogy ne tűrjék a cigányterrort
  - nem a cigányság ellen, hanem a cigánybűnözés ellen szólunk,
  - feladatunk mindenkinek a megvédése a cigányterror, a cigányhordák ellen,
  […]
  - igenis létezik cigánybűnözés.”

  Ezekkel a megnyilvánulásokkal legalábbis összemérhetők az alábbi, JOBBIK-hoz kötődő megnyilatkozások:

  Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke és EP képviselője: A cigánybűnözés viszont egy nagyon súlyos, mindenkire veszélyes bűnözési formát jelent. Mindenki tudja, hogy van cigánybűnözés, csak nem mer senki sem beszélni róla. Tudja Ön is, tudom én is, sőt tudják a parlamenti pártok is, csak mivel a pártok nagy része szavazógépnek tekinti az embereket, ezért beültettek maguk közé egy-egy „díszcigányt”, gondolván azt, hogy ezzel el van intézve minden. (2008. január 22.) http://barikad.hu/node/11102

  Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke és EP képviselője: A magyar embereknek elegük van abból, hogy a pénzükből, befizetett adóforintjaikból állami felügyelettel, állami koordinációval cigánytenyészet működik Magyarországon. […] Kolompárokkal és Horváth Aladárokkal nem lehet mit kezdeni, mert nekik a rasszistázás üzlet. A cigánybűnözésből nagyon jól megélnek, erre bizonyíték a Kolompár által elsikkasztott több tízmillió forint. Szegedi felkérte a jelenlegi cigányvezéreket, fékezzék meg sajátjaikat, mert ha mi fékezzük meg őket, abban nem lesz köszönet. (2009. február 6.) http://barikad.hu/node/19099

  Vona Gábor, a Jobbik elnöke: Az országot háromféle bűnözés bénítja: a gazdasági, a politikai és a cigánybűnözés. (2009. március 1., Sunday Times)

  Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke és EP képviselője: Milliárdokat költenek roma felzárkóztatási programra, holott a magyarság a cigánybűnözés karanténjában vergődik. (2009.október 6.) http://www.youtube.com/watch?v=wuLOHEdv9go 8:04-8:13

  Murányi Levente, a Jobbik alelnöke: [Szögi Lajost] egy selejt népcsoport tagjai verték agyon (2009. október 17. http://nol.hu/belfold/fekete_tomeg_emlekezett_ciganyozva_olaszliszkan)

  Vona Gábor, a Jobbik elnöke Sajóbábonyban: „Akkor fogok kezet majd a cigányokkal, ha bebizonyítják, hogy érdemesek rá. Ebben a helyzetben miért fogjak kezet velük?” (2009. november 17., http://index.hu/belfold/2009/11/17/jobbik_csak_az_feljen_aki_nem_tartja_be_a_torvenyeinket/)

  A Jobbik 2010-es választási programja: A Jobbik – történelmi áttörést hozva – kimondta és kimondja, amit mindenki tud, csak a „politikai korrektség” jegyében elhallgattak: létezik a cigánybűnözés, sőt burjánzik Magyarországon. Ezt pedig kemény fellépéssel fel kell számolni.” http://jobbik.hu/sites/jobbik.hu/down/Jobbik-program2010OGY.pdf

  A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati döntésében szintén idézte a Magyar Gárda rendezvényein elhangzó antiszemita megnyilvánulásokat, mint olyan közléseket, amelyeket a feloszlatásról hozott döntést hatályában fenntartó ítéletében figyelembe vett.

  A Magyar Gárda kapitánya például a következőket mondta 2009. március 29-én: „Nem érdekel bennünket hogy egyes közszereplők miként hazudoznak kaftános uraik megbízásából.” 2008. szeptember 7-én pedig annak a véleményének adott hangot, hogy a nemzet veszélyben van, mivel „a mocskos cionista világrend elérkezettnek látja az időt, hogy a Kárpát medencét a sáskák hazájává tegyék. Történelmünket meghamisítják, tulajdonunkat elbitorolják, a holokauszt marketing üzletté vált.”

  Ilyen jellegű megnyilvánulásokból szintén számos idézhető Jobbikhoz kötődő személyektől, illetve a párt rendezvényein elhangzó beszédekből.

  Bíber József Tibor, a Jobbik korábbi alelnöke: Miért hallgat ugyanis az összes döntéshozó helyzetben lévő politikai erő a cigánybűnözés témájában? Nem látják, hogy etnikai bomba ketyeg Magyarországon? Nem tűnik fel nekik, hogy a honi cigányságot rendőri eljárás alatt álló, vagy már el is ítélt alakok vezetik? Dehogynem! Csak vélhetően abban érdekeltek, hogy a Simon Peresz, izraeli államfő által elmondottak megvalósulhassanak, és Magyarország teljes egészében zsidó befolyás alá kerüljön. Mi is tehát a cigánybűnözés? Ne áltassuk magunkat: biológiai fegyver a cionizmus kezében. (2008. április 13.) http://www.jobbsajoszentpeter.eoldal.hu/cikkek/ebredj-s-vigyazz_/a-ciganybunozes-a-cionizmus-biologiai-fegyvere, http://www.ujjobboldal.hu/node/483

  Ifjabb Hegedűs Lóránt a Jobbik Magyarországért Mozgalom által meghirdetett megemlékezésen, Olaszliszkán: Simon Pereszi államhódító szándék áll a cigányok uszítása mögött. (2009. október 17.) http://nol.hu/belfold/fekete_tomeg_emlekezett_ciganyozva_olaszliszkan

  Ifj. Hegedűs Loránt, a Jobbik dömsödi lakossági fórumán: [Ifj. Hegedűs Loránt] újabb két perc múlva már a „galíciai söpredékről” beszél […]. De a pillanatnyi megingás után már arról beszél, hogy a kommün 21 népbiztosából 20 zsidó volt, és azt az egyet is csak azért tartották, hogy legyen, aki „sábátkor aláírja a rendeleteket”. […] „A magyar antiszemita, de nem azért, mert az akar lenni, hanem mert azzá teszik ezek” – mondja. „Ezek” amúgy a magyarság kiirtásán munkálkodnak. A magyar ugyanis nem azért fogy, mert „tesztoszteron és ösztrogén vonatkozásában nem tudnánk az életet tovább adni”, a nemzetfogyás „egy előre megtervezett folyamat”. A folyamatnak két lépcsője van szerinte. Egyrészt a „legnagyobb lélekszámú stigmatizált kisebbségnél a kommunizmus látszólagos bukását követően egy külön szociális segélyrendszerrel kifejezetten a demográfiai robbanást eszközölték, mindeközben [...] a magyart irtották” (2009. november 18.) http://index.hu/belfold/2009/11/18/inkabb_zsidoztak_mint_ciganyoztak/?rnd=601

  Ifj. Hegedűs Lóránt: Ifj. Hegedűs Lóránt szerint igenis van az egész népre kiterjedő kollektív bűn. „Amikor a bűn és a bűnös eggyé válik, akkor már nem lehet meggyőzni a gonoszt, tisztítótűzzel kell elüldözni.” (…) „Ugyan a békesség saruját kell hordanunk, de néha nem árt lecserélnünk egy bakancsra.” (…) „Ha Szent Pál megtérését nem isteni beavatkozásnak tekintjük, akkor csak a zsidó világösszeesküvést szolgálta ő is.” (2010. március 15.) http://index.hu/belfold/2010/03/15/marcius_15/?p=2

  Míg a Magyar Gárda betiltása kapcsán a bíróságok nem utaltak olyan megnyilvánulásokra, amelyek kifejezetten erőszakra hívtak volna fel, a Jobbikhoz köthető kijelentések között több olyan is található, amely az érintett kisebbségi csoportokkal szemben erőszakos cselekményekre uszít.

  Bíber József Tibor, a Jobbik akkori alelnöke: A magyarságnak az etnikai bűnözésből már elege van, a kifosztott, sokszor kirabolt, cigányok által terrorizált becsületes embereknek rövidesen már nem lesz veszítenivalójuk. És akkor ők veszik kézbe az igazságszolgáltatást, de az VALÓDI igazságszolgáltatás lesz, úgy, ahogy az olasz lakosság tette nemrég Róma mellett, amikor parlamenti képviselőkkel az élen felgyújtották az olasz főváros közbiztonságát fenyegető cigánytábort, vagy ahogyan baseballütőkkel tanítottak móresre cigányokat az „örök város” egyik parkolójában, egy brutális, romániai cigány által elkövetett gyilkosságot követően. (2007. november 18.) http://barikad.hu/node/9572

  Schuster Lóránt, a Magyar Nemzeti Front (MNF), a Magyar Gárda és a Jobbik Magyarországért Mozgalom tiszaeszlári rendezvényén:  A Jobbik hivatalos rendezvényén Schuster Lóránt, az MNF elnöke azt mondta: „Régen a magyarok ácskapoccsal szegezték oda a turbánt az elfogott törökök fejéhez”. Majd azt kérdezte: „El tudjátok-e ezt képzelni a kipával?” Az összegyűltek a felvetésre hangos igennel feleltek, és a zsidóságot gyalázták. (2009. április 6.) http://www.nol.hu/lap/mo/lap-20090406-20090406-12

  Michl Miklós, a Jobbik Komárom-Esztergom 2. számú választókörzetének egyéni országgyűlési képviselő jelöltje: [Michl] azt mondta, hogy polgárháború lesz, amennyiben a politikai elit még egyszer elárulja a népet. Ez azonban nem baj, mert a vér tisztulást hoz, a vérontás tiszta helyzetet teremt, egyszerűbbé válnak a dolgok (2010. február 8., Vérterssomló) http://atv.hu/belfold/20100209_jobbik_nem_baj_ha_polgarhaboru_lesz_a_ver_megtisztit)

  A New York-i egyezmény 1. cikke szerint faji megkülönböztetésnek minősül – többek között – minden olyan különbségtétel, kizárás, megszorítás, amelynek alapja a faj, a szín, a leszármazás, a nemzetiségi vagy etnikai származás, és amelynek célja vagy eredménye politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális téren vagy a közélet bármely más terén az emberi jogok és alapvető szabadságjogok elismerésének, egyenrangú élvezetének vagy gyakorlásának megsemmisítése vagy csorbítása.

  A 2. cikk 1. d) pontja kötelezi a részes államokat, hogy bármely személy, csoport vagy szervezet által alkalmazott faji megkülönböztetést minden megfelelő eszközzel megtiltson és megszüntessen. A 4. cikk értelmében a részes államok elítélnek minden olyan propagandát és minden olyan szervezetet, amely a faji gyűlöletet és megkülönböztetést valamilyen formában igazolni vagy előmozdítani igyekszik, és vállalják, hogy az ilyen megkülönböztetésre irányuló minden izgatás vagy eljárás gyökeres kiirtására haladéktalanul pozitív intézkedéseket hoznak, így törvényellenessé nyilvánítanak és betiltanak minden olyan szervezetet, valamint szervezett és minden egyéb propagandatevékenységet, amely a faji megkülönböztetést előmozdítja vagy arra izgat.

  Álláspontunk szerint – többek között – e kötelezettség átültetésére szolgálnak az Etv.-nek a társadalmi szervezetek feloszlatására vonatkozó rendelkezései, nem kétséges ugyanis, hogy az a propagandatevékenység, amely a faji megkülönböztetést előmozdítja vagy arra izgat, egyúttal mások jogait és szabadságát is sérti – akár olyan módon, hogy az érintett etnikai csoporthoz tartozók méltóságát csorbítja (amint azt a Magyar Gárda ügyben eljárt elsőfokú bíróság tételezte), akár úgy, hogy a csoport tagjainak a „közösségi szinten is értékelendő biztonsághoz, szabadsághoz való jogát” sérti (amint azt a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati döntésében kimondta). Ily módon az a szervezet, amely ilyen jellegű propagandát folytat, feloszlathatóvá válik az Etv. 16. § (2) bekezdés d) pontja alapján arra tekintettel, hogy mivel működése mások jogait és szabadságát sérti, a 2. § (2) bekezdésébe ütközik.

  A fenti idézetek egyértelműen előmozdítják a faji megkülönböztetést, de amennyiben a Jobbik képviselőinek az utóbbi hetekben tette nyilatkozatait vetjük alá elemzésnek, azokról is nyilvánvaló, hogy megfelelnek e kritériumnak.

  Szegedi Márton, a Jobbik miskolci polgármesterjelöltje, 2010. augusztus 24-én kedden egy sajtótájékoztatón közölte: a párt miskolci alapszervezete azt javasolja és képviseli – vezető önkormányzati pozícióba kerülve pedig megvalósítja –, hogy a cigánybűnözőket tiltsák ki Miskolc területéről és XXI. századi nyugat európai mintára alapozva zárják táborokba. Az Országgyűlésnek, a kormánynak pedig azt javasolják, hogy az ilyen emberektől akár állampolgárságukat is vonják meg (http://stop.hu/articles/article.php?id=727541).

  Szegedi Csanád, a Jobbik EP-képviselője 2010. szeptemberi sajtótájékoztatóján kifejtette: „a Jobbik a cigánykérdés rövidtávú megoldásaként a helyi csendőrség felállítását, közrendvédelmi telepek létrehozását, a szociális segélyrendszer átalakítását, valamint önfenntartó börtönök létrehozását javasolja. (…) Miskolcon az embereket terrorizáló csoportok egyre nagyobb számú megjelenése élhetetlenné teszi a várost. A bűnöző elemek, amelyekkel a rendőrség sem tud sok esetben mit kezdeni, közrendvédelmi telepeken élhetnének”. Szegedi hozzátette, az európai normákhoz hasonlóan kettős kordonnal körbevett területen rendőri, illetve csendőri felügyelet mellett élhetnének az emberek, akik regisztrálva hagyhatják el napközben, az, este 10 óra után kijárási tilalom alatt álló területet. A telepről van kiút, ugyanis akik rendszeresen iskolába járatják gyermekeiket, munkát vállalnak, jogkövetőek, azokat a helyi önkormányzatok létrehozta bizottságok visszaengedhetik a társadalomba (2010.09.01.) http://jobbik.hu/rovatok/rolunk_irtak/a_jobbik_javaslatot_dolgozott_ki_a_hazai_es_az_europai_ciganykerdes_megoldasara).

  Szegedi Csanád kifejtette, hogy a telepekre egyrészt a „helyi lakosságot terrorizáló”, illegális telek- és lakásfoglaló cigány családok kerülhetnek a Miskolc melletti Lyukóvölgyből, amihez a rendőrségnek elég lenne egy jegyzőkönyvet kiállítania a garázdálkodó személyekről. Szintén a Jobbik által kezdeményezett telepre kerülnének a miskolci Avasi lakótelepről, azon „cigány emberek, akik a saját családjukat, és a környezetükből 20-30 embert beköltöztettek másfél-, kétszobás lakásokba és az egész környéket rettegésben tartják”. A képviselő szerint az önkormányzat ebben az esetben kényszerkilakoltatással kezdeményezné a telepre szállítást. http://index.hu/belfold/2010/09/01/kozrendvedelmi_telepeket_hozna_letre_a_jobbik/

  A New York-i egyezmény tesztjét alkalmazva megállapítható, hogy ezek a nyilatkozatok faji megkülönböztetésnek minősülnek, hiszen a javaslatokat a nyilatkozók a „cigánybűnözőkkel” kapcsolatban, illetve a „cigánykérdés rövidtávú megoldásaként” teszik, tehát olyan különbségtételről van szó, amely az etnikai származáson alapul. Nyilvánvaló az is, hogy a felvetések megvalósulásuk esetén súlyosan csorbítanák az emberi jogok és alapvető szabadságjogok egyenrangú élvezetét, illetve gyakorlását (pl. a bírósági ítélet nélküli, határozatlan tartamú szabadságelvonás a közrendvédelmi telepeken, állampolgárság megvonása).

  Megállapítható tehát, hogy a Jobbik tevékenysége a New York-i egyezményben lefektetett követelményekbe ütközik. Álláspontunk szerint az egyezmény 4. cikkében foglalt kötelezettségének a magyar jogalkotó az Etv. 2. § (2) bekezdésének és 16. § (2) bekezdés d) pontjának a kodifikálásával tett eleget, így ezen jogszabályok alapján eleve szükséges a párt feloszlatása.

  2. Etnikai feszültségektől terhes településeken szervezett rendezvények

  A Magyar Gárdát feloszlató bíróságok önmagukban az uszító, fajgyűlölő megnyilvánulásokat nem tartották elégséges indoknak a társadalmi szervezet feloszlatására. Úgy vélték, a rendezvények, illetve az azokon elhangzó megnyilatkozások lehetséges lokális utóhatásainak vizsgálata is szükséges ahhoz, hogy megállapítható legyen: kellően konkrét-e a mások jogainak és szabadságának (elsődlegesen a Római Egyezmény 5. cikkében védett biztonsághoz és szabadsághoz való jogának) a sérelme az állami beavatkozáshoz.

  Áttekintve a Jobbik rendezvényeit, megállapítható, hogy a párt is több olyan eseményt szervezett, amely a meglévő helyi konfliktusok megoldását nem segítette, hanem azokat gerjesztette, így e rendezvények a demokrácia lényegéhez tartozó közrendet és köznyugalmat közvetlenül támadták.

  Olaszliszka, 2009. október 17.: A Jobbik a Magyar Gárdával közösen tartott rendezvényt Olaszliszkán az ott meggyilkolt Szögi Lajos emlékére. Az köztudomásúlag erős etnikai aspektussal bíró tragédia évfordulója nyilvánvalóan felerősítette az etnikai feszültségeket (nem csak helyben, de az egész országban). Ebben a helyzetben beszélt Murányi Levente, a Jobbik alelnöke arról, hogy a csendőr, amikor elfogta a tyúktolvajt „aktagyártás helyett a puskatus milyenségével ismertette meg az elkövetőt, akit aztán a családja talicskában takarított haza”. Kifejtette: Szögi Lajost „egy selejt népcsoport tagjai verték agyon, a gyilkos horda nősténye pedig azt ordította: öld meg a magyart!” Bár a Szögi gyilkosság említett vádlottját felbujtóként első fokon letöltendő szabadságvesztésre ítélték, Murányi azt állította, nincs még egy ország a világon, ahol az ilyen mondatokért ne szabnának ki börtönbüntetést. Murányi a szónoki emelvényről azt üzente a „kisebbségek renitens tagjainak”: a Jobbik kormányra kerülésével más világ jön.

  Ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész a rendezvényen arról beszélt, hogy a „Simon Pereszi államhódító szándék áll a cigányok uszítása mögött”. „A magyarokat ma komolyabb következmények nélkül megrugdoshatják, meggyalázhatják. Ha magyart ér sérelem, az elefántból bolhát csinálnak, ha cigányt, vagy netalántán zsidót, akkor rasszizmust kiáltanak. Nemsokára elérkezik az az idő, amikor senki nem rúghat büntetlenül a magyarba” – jelentette ki ifj. Hegedűs. A református lelkész szerint amíg egyesek biztonságban élnek lakóparkjaikban izraeli őrző-védő cégek védelme alatt, sok százezren, millióan az élet minden percében rettegnek az „etnikai zárványterületeken” (Az összefoglaló alapja: http://nol.hu/belfold/fekete_tomeg_emlekezett_ciganyozva_olaszliszkan).

  Fontos megemlíteni, hogy a lapbeszámolók és az elérhető felvételek szerint a rendezvényen civil ruhás személyt alig lehetett látni, a résztvevők túlnyomó többsége az akkor már több hónapja jogerősen feloszlatott Magyar Gárda egyenruhájában vett részt az eseményen. Megvalósult tehát a Magyar Gárdát feloszlató döntésben figyelembe vett azon elem is, hogy az egyenruha és a katonai alakzat miatt a rendezvény külsőségeiben is megfélemlítő, militáris jellegű volt. Az adott helyzetben a fenyegetést súlyosbította, hogy egy feloszlatott szervezet volt jelen az eseményen, ami a helyi kisebbség tagjai számára azt az üzenetet közvetítette, hogy az államhatalom – a feloszlató döntés ellenére – nem tudja garantálni a kisebbségi csoportok védelme érdekében hozott döntésének érvényre juttatását.

  Sajóbábony, 2009. november 17.: Bencs Gábor, a sajóbábonyi Jobbik elnöke lakossági fórumot tartott a város iskolájában. A gyűlésre a romákon kívül szinte mindenki meghívtak a városból. A romák, mivel lakossági fórumról volt szó, elmentek az iskolához, aminek udvarán azonban a Magyar Gárda egyenruháját viselő személyekkel találták szembe magukat. Néhány roma be akart menni a lakossági fórumra, de a gárdisták nem engedték. Ezt követően a gárdisták és a romák között heves szópárbaj alakult ki, majd a konfliktusnak a rendőrség vetett véget, és az utcán sorfalat alkotva szétválasztotta a feleket.

  Bencs Gábort állítása szerint közben megfenyegették. A Jobbik helyi vezetője felhívást tett közzé a párt kommunikációs vonalain, amelyre reagálva számos szimpatizáns érkezett a városba. Az események végül erőszakba fordultak, amikor egy Jobbik szimpatizánsok által vezetett autó tisztázatlan körülmények között a cigánysor felé indult, és néhány helyi roma megtámadta, és megrongálta a járművet. Az elszabadulóban lévő indulatokat végül a rendkívül nagy erőkkel felvonuló és a városba vezető utakat is lezáró rendőrség fellépése fékezte meg (http://index.hu/belfold/2009/11/16/hogyan_lett_majdnem_haboru_sajobabonyban/).

  Ezt követően megjelent a településen Vona Gábor, a Jobbik elnöke, aki sajtótájékoztatóján kifejtette: a cigányokat rászoktatták arra, hogy munka nélkül is meg lehet élni. A cigányok 80-90 százaléka jelenleg a törvényen kívül él „fekete Afrikában sem tolerálható életmódot.” Megoldásként a Jobbik – egyebek, pl. a rendőrség megerősítése mellett – legalizálná a Magyar Gárdát, amely a párt rendfenntartójaként működhetne. Vona Gábor kifejtette, „megálljt parancsolnának a gyerekgyártásnak”, valamint összeírnák, felmérnék és számolnák a cigányokat. A Jobbik elnöke a tájékoztatót azzal zárta: „ha valakinek mindez nem tetszik, akkor féljen tőlünk. Vagy el is lehet menni innen”.

  A Jobbik ezt a rendezvényt is közösen tartotta a feloszlatott Magyar Gárdával, amelynek országos főkapitánya, Kiss Róbert elmondta: vagy a rendőrség csinál rendet a településeken, vagy a gárda. „Ha egy rendőrt visszavonnak egy településről, akkor mi két gárdistát küldünk helyette. Ha egy busznyi rendőrt vonnak ki, akkor mi két busznyi gárdistát küldünk majd” (http://index.hu/belfold/2009/11/17/jobbik_csak_az_feljen_aki_nem_tartja_be_a_torvenyeinket/)

  A sajóbábonyi sajtótájékoztató kapcsán is megállapítható, hogy az ott elhangzottak az eleve meglévő, rendkívül jelentős mértékű etnikai feszültségek gerjesztésére és nem csillapítására szolgáltak, valamint – ezt a hatást erősítve – a Jobbik itt is közösen lépett fel a magyar bíróság által a roma kisebbségre megfélemlítő hatással járó tevékenysége miatt jogerősen feloszlatott Magyar Gárdával.

  Ugyanazok a körülmények tehát, amelyek a Magyar Gárdát feloszlató bíróságok szerint az adott esetekben megfelelően konkretizálták mások jogainak és szabadságának sérelmét a Gárda tevékenysége kapcsán, a Jobbik egyes rendezvényei kapcsán is kétséget kizáróan fennálltak. A Jobbik megmozdulásaiban ezeket az elemeket erősítette, hogy a Gárdával, tehát egy olyan szervezettel közösen lépett fel, amelynek vonatkozásában már jogerős ítélet mondta ki: tevékenysége sérti mások jogait és szabadságát.

  3. A párt tevékenységének tovább gyűrűző, a közrend és köznyugalom megsértésének veszélyét előidéző hatása

  Amint arra a fentiekben rámutatottunk, a Legfelsőbb Bíróság a „foglyul ejtett közönség” fogalmát tágabb kontextusban értelmezve kifejtette: azt kell vizsgálni, hogy a kifogásolható megnyilatkozásoknak milyen utóélete lehet. „Ki tudja-e vonni magát a célzott közösség annak hatása alól, vagy az, a rendezvény befejezése, a részt vevők, és a rendőrség elvonulása után tovább gyűrűzik, tovább hat, és az, a közrend és a köznyugalom megsértésével járhat, annak veszélyét idézi elő”, ami a bíróság szerint sérti az adott személyi kör [azaz a roma kisebbséghez tartozók] közösségi szinten is értékelendő biztonsághoz, szabadsághoz való jogát.

  Ebből a szempontból kiindulva arra kell felhívni a figyelmet, hogy a Jobbik esetében nem csak azokat a helyi rendezvényeket kell figyelembe venni, amelyek a lokális feszültségeket gerjesztik, és ezen a szinten idézik elő a közrend és köznyugalom megsértésének veszélyét, hanem azt a tényt is, hogy parlamenti képviselettel rendelkező, országos pártról van szó, amelynek jó esélye van jelentős pozíciókat megszerezni egyes önkormányzatokban is.

  Amikor az 1. pontban hosszan idézett megnyilvánulásokat a lehetséges hatás szempontjából vizsgáljuk (ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megítélhető legyen: kellően konkrét-e a mások jogai és szabadsága csorbulásának veszélye az állami beavatkozáshoz), szükséges annak értékelése, hogy nem egy egyszerű társadalmi szervezetről és annak formátlan mozgalmáról van szó, mint a Magyar Gárda esetében, hanem egy olyan formációról, amely részt vesz a törvényhozási tevékenységben, fontos szerepe van a jogrendszer alakításában, a közhatalmi döntések befolyásolásában.

  Emiatt (bár a 2. pontban hivatkozott példák azt mutatják, e tekintetben nincs jelentős különbség) a közrend megsértése veszélyének a Jobbik esetében kevésbé kell (térben és időben) konkrétnak lennie, mint a Gárda rendezvényei kapcsán, ahhoz, hogy a faji megkülönböztetést megvalósító kijelentésekkel támadott személyi kör biztonsághoz, szabadsághoz való jogának (és álláspontunk szerint e személyi kör tagjai méltóságának) sérelme olyan fokban megállapítható legyen, amely az Etv.-ben szabályozott jogkövetkezmények alkalmazását elkerülhetetlenül szükségessé teszi.

• → A Jobbik által hangoztatott nézetek alkotmányellenesek, mert a közrendvédelmi, közbiztonsági feladatok ellátása az állam kizárólagos feladata, ilyen tevékenységet az egyesülési jog keretei között önkényesen végezni nem lehet.

  Az állami erőszakmonopólium elvitatása

  1. Önmagában az a tény, hogy a JOBBIK a feloszlatott Magyar Gárda támogatója [lásd ehhez a D) pont alatt részletezetteket], igazolja az állítást, miszerint a szervezet elvitatja az állami erőszakmonopóliumot. Erről pedig a Magyar Gárdát feloszlató ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla, illetve a Fővárosi Bíróság a következőket állapította meg:

  Egy párt sem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy fizikai megfélemlítéssel befolyásolja az állampolgárok egy másik csoportját, illetve nem hangoztathat egy társadalmi csoporttal szemben nemzetközi egyezményekbe és az Alkotmányba ütköző véleményeket. Demokráciában megengedhetetlen és az Alkotmánnyal összeegyeztethetetlen, hogy egy párt – akár fizikai megnyilvánulásokkal, akár verbálisan – erőszakkal fenyegesse a társadalom másik csoportját.

  Egy civilizált jogállamban nem lehet megtörni az erőszak alkalmazásának állami monopóliumát. A Párt képviselői ugyan folyamatosan hangoztatták, hogy ezt tiszteletben tartják, ugyanakkor a közvéleményben az a kép adódik, hogy „a JOBBIK által létrehozandó csendőrség a lakosság „védelmezője”. Korábban a Párt azt az elképzelést is propagálta, hogy a Párt elnöke által létrehozott és azóta jogerősen feloszlatott Magyar Gárda lesz az eljövendő Nemzetőrség gerince, illetve „a XXI. század csendőrsége”. A Párt által javasolt módon bűnbakok megjelölésével, népcsoport, nemzetiség megbélyegzésével, illetve félelem keltésével a megoldás nem lehetséges a jogállam keretei között.

  2. Emellett maga a párt a feloszlatott Magyar Gárda támogatása mellett is tanúsít olyan magatartást, tesz olyan kijelentéseket, amelyek elvitatják az állami erőszakalkalmazás monopóliumát.

  Ide tartozik, hogy a fent ismertetett sajóbábonyi események során Bencs Gábor, a sajóbábonyi Jobbik szervezet elnöke – miután a lakossági fórummal összefüggésben megfenyegették – nem a rendőrség segítségét kérte, hanem felhívást tett közzé a párt kommunikációs vonalain, vasárnapra több száz szimpatizánst hozva a városba.

  Úgyszintén ebbe a körbe vonható, hogy Vona Gábornak a sajóbábonyi konfliktus után a településen tartott sajtótájékoztatóján felszólalt Kiss Róbert, a feloszlatott Magyar Gárda kapitánya, és azt mondta: vagy a rendőrség csinál rendet a településeken, vagy a gárda. „Ha egy rendőrt visszavonnak egy településről, akkor mi két gárdistát küldünk helyette. Ha egy busznyi rendőrt vonnak ki, akkor mi két busznyi gárdistát küldünk majd” (http://index.hu/belfold/2009/11/17/jobbik_csak_az_feljen_aki_nem_tartja_be_a_torvenyeinket/)

  Szegedi Csanád a Jobbik európai parlamenti képviselője 2010. szeptember 1-jén tartott, a fentiekben már hivatkozott sajtótájékoztatóján kifejtette: a Jobbik „egyelőre országosan nem tudja megvalósítani a csendőrséget, de ahol lehetősége lesz önkormányzati szinten városi, települési csendőrséget hoz létre azért, hogy [...] Északkelet-Magyarországon visszaszoríthatóvá váljon a cigánybűnözés” (http://index.hu/belfold/2010/09/01/kozrendvedelmi_telepeket_hozna_letre_a_jobbik/).

• → A Jobbik a cigányság szegregációját szorgalmazza annak ellenére, hogy az egyes etnikai csoportok elkülönítésére irányuló magatartás kifejezetten tiltott tevékenység.

  A szegregáció támogatása

  A cigányság elkülönítésére irányuló, arra felhívó, az elkülönítést kívánatosként megjelenítő kijelentések nem egyeztethetők össze a Magyar Köztársaság Alkotmányával, törvényeivel és a Magyarország által aláírt és ratifikált nemzetközi egyezményekkel sem.

  A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. Törvény 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint a Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely a kisebbségnek a többségi nemzetből történő kirekesztését, illetőleg elkülönítését célozza vagy ezt eredményezi.

  A Jobbik 2010. szeptember 1-jei sajtótájékoztatóján Vona Gábor, a Jobbik elnöke azt emelte ki, hogy az elmúlt húsz évben csődöt mondott a cigányság integrációja, az „oktatási rendszer jelenleg képtelen szocializálni a cigány gyermekeket” ezért a Jobbik szerint hosszú távon egyebek mellett a cigány gyerekek bentlakásos iskolákban történő taníttatására van szükség. A Jobbik elnöke megjegyezte, hogy az esetek többségében a szegregáció lenne a leghatékonyabb nevelési módszer.

• → A Jobbik támogatta és továbbra is támogatja az egyesülési törvény 2. § (2) bekezdése alapján már feloszlatott Magyar Gárdát.

  A Jobbik és a feloszlatott Magyar Gárda kapcsolata

  Álláspontunk szerint az a tény, hogy a JOBBIK a feloszlatott Magyar Gárda létrehozója és a feloszlatás óta az önmagát. Új Magyar Gárdának nevező, de a feloszlatott szervezettel minden lényeges tekintetben azonos mozgalom támogatója, önmagában is megalapozná a pát feloszlatását. E körben két körülményt kell megvizsgálni: a) van-e releváns kapcsolat a nevezett szervezetek között? b) A kapcsolatnak mi az okszerű jogi következménye?

  a) A kapcsolat ténye önmagában nem kétséges. Mindkét szervezet elnöke ugyanaz a személy (Vona Gábor), Vona Gábor 2010-ben, országgyűlési képviselői esküjét a Magyar Gárda mellényében tette le, képviselőjelöltjük (Pörzse Sándor) a Magyar Gárda egyenruhájában tűnt fel a párt választási anyagain. Vona Gábor kijelentette, hogy „a gárda mozgalom az ő édes gyermeke, de ez a gyermek már felnőtt, így már önálló életet él, de hozzátette: a Jobbik továbbra is minden erkölcsi és egyéb támogatást megad a Magyar Nemzeti Gárdának.” (http://jobbik.hu/rovatok/valodi_rendszervaltas/vona_gabor_az_oszi_valasztasokrol_az_arvizrol_es_a_narancskoztarsasagrol)

  A JOBBIK feloszlatása miatti tüntetésen szintén részt vett Vona Gábor. A Jobbik jogsegélyszolgálata (web: www.jobbikjog.hu) a Magyar Gárda tevékenységében való részvétel okán eljárás alá került személyeknek nyújt ingyenes jogsegélyt, a jogsegélyszolgálat vezetője, Hunyadi Gábor gárdista egyenruhában jelent meg a Magyar Parlamentben 2010. május 18-án  http://www.jobbikjog.hu/news.php?extend….). Mindezeket videofelvételek is bizonyítják:

  http://www.jobbikjog.hu/e107_plugins/ytm_gallery/ytm.php?view=M_2VwjJ51GI&p=1

  http://www.jobbikjog.hu/e107_plugins/ytm_gallery/ytm.php?view=v8OPemIJE7I&p=1

  http://www.jobbikjog.hu/e107_plugins/ytm_gallery/ytm.php?view=2UsWEHdU2bs&p=1

  A Magyar Gárda honlapján a JOBBIK miniszterjelöltjének programja is megtalálható http://magyargarda.hu/node/5731

  A Magyar Gárda rendezvényein emellett – még a szervezet feloszlatásá követően is – részt vesznek a JOBBIK vezetői (Vona Gáboron kívül Dúró Dóra, a párt szóvivője, illetve Novák Előd alelnök), lásd: http://magyargarda.hu/node/5681.

  Emellett Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke szerint „Meg kell magunkat szervezni. Ezért van szükség a Magyar Gárdára, a Nemzeti Őrseregre, s hasonló önvédelmi mozgalmakra. Természetesen nem kell mindenkinek gárdistává válnia, de támogatnunk kell egymást a küzdelemben.” http://barikad.hu/node/19099

  b) A kapcsolat jogi jelentősége. A Fővárosi Ítélőtábla fent hivatkozott ítéletében a Magyar Gárda Egyesület feloszlatásának tárgyában a következőket állapította meg: „Amennyiben az alperes (értsd: a Magyar Gárda Egyesület és a mozgalom) a véleménynyilvánítási, gyülekezési és egyesülési jogát úgy gyakorolja, hogy annak konkrét tartalma és megnyilvánulási formája lényegében már a demokráciát támadja, úgy joggal való visszaélést követ el, és emiatt a Római Egyezményben biztosított jogaira hivatkozása alaptalan. A perbeli esetben az egyesület feloszlatására az Etv. 16. § (2) bekezdés d) pontja adott lehetőséget az Etv. 2. § (2) bekezdésben meghatározott törvényes célok érdekében. Ez utóbbi jogszabályhely szerint az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését (nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére és gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására), nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Az Ítélőtábla megítélése szerint kétségtelen tény, hogy a per tárgyává tett rendezvények alkalmával erőszakos cselekményekre ténylegesen nem került sor, de az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásban részletesen bemutatott, és a fentiekben az ítélőtábla által is körülírt releváns tények, körülmények folytán, a valamennyi helyszínen nyilvánvalóan jelenlevő ún. foglyul ejtett közönségre is figyelemmel az erőszak közvetlen, egyéni jogok sérelmével is fenyegető veszélye fennállt. Az alperesi megnyilvánulásokból az derült ki, hogy a Magyar Gárda rendezvényei – az erőszak reális veszélye nélkül – nem tűrik el az ellentüntetést. Sőt, az alperes rendezvényei közvetlenül és ténylegesen a demokrácia lényegéhez tartozó közrendet és köznyugalmat támadták. Ez utóbbiak a demokrácia olyan, csak a közösség szintjén értelmezhető értékei, amelyek sérelme mások – a Római Egyezmény 5. Cikke szerint ugyancsak védendő – biztonsághoz és szabadsághoz való jogát sérti.”

  Ezen megállapításokból összességében következett az, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a mások jogainak és szabadságának sérelmét eredményező tevékenységeket a Magyar Gárda Egyesület és az attól elválaszthatatlanul működő mozgalom működése olyan meghatározó, jellegadó részének ítélte, szükségessé tette mind a Magyar Gárda Egyesület, mind pedig az ahhoz kapcsolódó Mozgalom feloszlatását.

  Az Etv. értelmében az egyesülési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak sérelmével. Azonban azzal a magatartással, hogy a Jobbik egy olyan szervezet/mozgalom működését támogatja aktívan (nyilatkozataiban működését szükségesnek tartja, vezetője és képviselő jelöltje annak egyenruhájában jelenik meg, rendezvényein a párt tagjai beszédeken mondanak, a párt a gárda tagjainak jogi segítséget nyújt a betiltott szervezetben való részvételük miatt indított eljárásokban), mely szervezetet a magyar bíróság azért oszlatott fel, mert annak működése sértette mások jogait, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt is olyan tevékenységet folytat, amely sérti mások jogait és szabadságát.

• → A Jobbik alkotmányellenes célokat kíván megvalósítani, ami az Etv. 2. § (3) bekezdésébe ütközik.

  Joggal való visszaélés – az alkotmányellenes cél kérdése

  A fentiek alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a Jobbik alkotmányellenes célokat próbál megvalósítani alkotmányellenes eszközökkel. Ezek tételesen:

  a) Faji alapú szegregáció, ezzel összefüggésben az emberi méltósághoz való jog megsértése
  b) A személyi szabadság megsértése (lásd: közbiztonsági telepek)
  c) A közrend és a köznyugalom támadásán keresztül (ld: Magyar Gárda támogatása) a személyi biztonsághoz való jog megsértése.

  A Magyar Gárdát feloszlató ítélet szerint amennyiben valamely társadalmi szervezet tevékenysége – ide értve egy tevékenység kereteinek a létrehozását is – alkalmas arra, hogy bármely társadalmi csoport tagjainak az emberi méltóságát sértse, ez a társadalmi szervezet feloszlatását önmagában megalapozza. Az egyesülési szabadság kereteinek túllépése esetén ugyanis az állami beavatkozás arányosságának és fokozatosságának az elve már nem alkalmazható; ha a feloszlatás törvényi oka fennáll, mérlegelésre nincs lehetőség, az érintett szervezetet fel kell oszlatni.

  Ez még kiegészíthető azzal a megállapítással, hogy az Etv. 2. § (3) bekezdése alapján társadalmi szervezet csak olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az alkotmánnyal és törvény nem tilt. A fent felsorolt tevékenységek a már leírtak szerint alkotmányellenesek és több törvényi előírásba is ütköznek. A Jobbik pedig az egyesülési jogával él vissza, amikor a szervezet tényleges működése és alapító okiratában foglalt tevékenysége eltér, mégpedig éppen azért, mert ha az alapító dokumentumokban megjelent volna a valós cél és tevékenységi kör, akkor annak bejegyzését már eleve megtagadta volna az illetékes bíróság. Ezen joggal való visszaélésnek is legitim szankciója a feloszlatás.

  Ez összhangban van az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Refah Partisi és mások kontra Törökország ügyben hozott döntésével, amely szerint egy párt által elérni kívánt célnak összeegyeztethetőnek kell lennie az alapvető demokratikus értékekkel. Ebből szükségszerűen következik, hogy az a politikai párt, melynek vezetői erőszakra szólítanak fel vagy egyéb módon olyan elképzeléseket javasolnak, amely nem tiszteli a demokratikus értékeket vagy amely egyenes a demokrácia felszámolására vagy az Egyezményben biztosított valamely jog megsértésére irányul, nem hivatkozhat az Egyezmény által a véleménynyilvánítás vagy az egyesülési jog által biztosított jogára (98. §). A Bíróság az ügyben kimondta: egy, a fenti értékeket veszélyeztető párttal szembeni fellépéssel nem kell az államnak addig várnia, amíg a párt megszerzi a politikai hatalmat és konkrét lépéseket is tesz a demokrácia felszámolására, ha egyébként ennek valós veszélye – a hatalomra kerülés esetén – fennáll (102. §).