coMMMunity

Az otthonszülés személyi és tárgyi feltételeit szabályozni igyekvő rendelettervezet részletekbe menően ecseteli, hány steril tűnek kell lennie a bábatáskában. Közben a bábák és dúlák legfontosabb alapfelszerelésévé a láthatósági mellény lépett elő – ebben járnak ugyanis tüntetni  a bábai modell elfogadtatásáért, az otthonszülés törvényi szabályozásáért. Végső soron a nők és gyermekek emberi jogaiért.

Dr. Geréb Ágnes letartóztatása után példátlan hazai és nemzetközi civil összefogás indult. A mozgalom kiterjedtsége és ereje minimum meglepte a hatalmon lévőket. A vezetőszáron, bilincsben rángatott törékeny asszony képe bejárta a hazai és világsajtót, és állásfoglalásra késztette a közvéleményt. A szükségtelenül eltúlzott intézkedések még azokat is a bebörtönzött Geréb oldalára állították, akik nem pártolják az otthonszülést, vagy akiket nem érdekel a téma. A Geréb Ágnessel szemben alkalmazott bánásmód – mint annyi hasonló esetben – éppen az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit vártak tőle: megfélemlítettség helyett szolidaritást, bujdosás helyett összefogást, hallgatás helyett demonstrációk sorozatát.

szülő kezek

A tiltakozási hullám

utcai megjelenése októberben, a Dr. Geréb Ágnes letartóztatása utáni napon kezdődött a NEFMI (volt Egészségügyi Minisztérium) előtt. Folytatódott a bíróságtól a Parlamentig fölállított élőlánccal, ezt követte a fáklyás felvonulás „Semmelweis Anyákmegmentője Ignác” szülőházáig (ma Orvostörténeti Múzeum). A Fiatalok a Szabad Szülésért flashmobot, kiállítást és beszélgetést szervezett a Gödörben az Emberi jogok világnapján. Mindeközben Nonstop Tüntetés zajlott a Legfelsőbb Bíróság és Legfőbb Ügyészség épülete előtt, ahol – az egyre cudarabb időjárás ellenére összesen mintegy félezer – aktivista kétóránkénti váltásban biztosította a folyamatos jelenlétet molinókkal, transzparensekkel. Zömében várandós vagy szoptatás anyák álltak bokáig a hóban. További bizonyíték a civil összefogás erejére, hogy már aznap megindult a folyamatos tea-, kávé-, kakaó és pogácsaellátmány, tonnaszám érkeztek a sütemények, heti kétszer egy kifőzde látta el ebéddel a tüntetőket. Az akcióba Ékes Ilona Fideszes parlamenti képviselő és Soma is bekapcsolódott, médiaeseményt kerekítve a látogatásból. Időközben szervezettebbé vált az adománygyűjtés is: képzőművészek önzetlen összefogásából született meg és fogyott el pillanatok alatt a Születésnaptár első adagja, különféle kitűzők és matricák készültek és keltek el százszámra.

Az ezekben a napokban zajló 16 akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen című programsorozat központi témájává emelte a szülést és a bábák üldözését. Számos beszélgetés, filmvetítés, kiállítás szerveződött a nők önrendelkezési joga, a szabad szülés, a szülőszobai erőszak gyakorlata, illetve Dr. Geréb bebörtönzése köré. A Semmelweis Mozgalom szervezésében lezajlott egy konferencia az anya- és bababarát szülészeti ellátásért, ahol 200 szakmabeli és érdeklődő értekezett a szülészet újjászületéséről az MTA falai között.

A fővárosi nyilvános megmozdulásokon kívül

szolidaritási akciók szerveződtek országszerte Győrtől Kecskemétig és Debrecenig és a világ számos pontján Cseh-, és Írországban, Angliában, Szlovéniában, Észtországban, Dél-Afrikában és az Amerikai Egyesült Államokban is. Cikkezett a Guardian, hírt adott a BBC.

Személyesen látogatott Magyarországra, szólalt föl és adott interjúkat a bábaságot támogató Marsden Wagner neves kaliforniai perinatológus és perinatális epidemiológus, aki 15 évig volt a WHO Nők és gyerekek Egészségéért részlegének igazgatója. Interjúkban és nyilatkozatokban sürgette a szülészeti reformot prof Lesley Page, aki igazságügyi szakértőként és kormányzati tanácsadóként dolgozik bábai szülészeti területen több mint húsz éve Nagy-Britanniában, Kanadában és Írországban. Velük együtt harminc nemzetközi szakember „követelte tisztelettel”, hogy a magyar hatóságok azonnal engedjék szabadon Dr. Geréb Ágnest, hogy függesszenek fel minden bűnvádi eljárást a bábák ellen egészen addig, amíg a tervezett intézeten kívüli szülés szabályozása hatályba nem lép, továbbá hogy a szabályozás kidolgozásába vonjanak be nemzetközi és/vagy magyar szakértőket, akik rendelkeznek az intézeten kívüli szülés tapasztalatával.

Számos hazai és külföldi szervezet tiltakozott, petíciók és nyílt levelek születtek, amelyeket a legfőbb magyarországi politikai szereplőknek címeztek (ezek kevés kivételtől eltekintve szokás szerint válasz nélkül maradtak). Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa bírálta a láb- és kézbilincs alkalmazását. A budapesti rendőrfőkapitány fegyelmi eljárást indított a doktornőt meztelenre vetkőztető és testüregi motozásnak alávető rendőrök ellen. Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága vizsgálódik és állásfoglalást fogalmaz. Dr. Geréb ügyvédei a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak: annak megállapítását kérik, hogy október 5-i őrizetbe vétele és előzetes letartóztatása jogsértő volt továbbá sérült a fegyveregyenlőség elve.

Dr. Geréb Ágnes

A változatos akciókat mintegy megkoronázta a Szülés valódi természete című vándorkiállítás megnyitója a Képviselői Irodaházban (!), illetve ugyanaznap este a – házi őrizet hírére spontán örömünneppé átalakult, Dr. Gerébnek szóló – születésnapi éneklés a Nagy Ignác utcai büntetés-végrehajtási intézet előtt. Másnap Dr. Gerébet házi őrizetbe engedték.

Az akcióknak köszönhetően biztosított volt a folyamatos sajtójelenlét és ennek – a Geréb Ágnesre nézve kedvező fordulat kiharcolása mellett – több, ma még nehezen mérhető következménye van. Például egyre szélesebb körben terjed a forradalmi gondolat, hogy a szüléssel kapcsolatos kérdésekben egyedül a nőnek van joga dönteni. Méghozzá informált döntésre van joga.

A WHO ajánlása eddig is világosan fogalmazott a javasolt, kerülendő és megfontolandó szülészeti eljárásokról. Az újdonság nem ebben van, hanem abban, hogy az események kapcsán ezek most végre szélesebb körben is ismertekké válnak.

Ahogyan azt a fenyegetett bábák 12 pontjukban leszögezik: „A mai otthonszülés nem visszalépés ősanyáink idejébe, hanem előrelépés, ami azon alapszik, hogy egy európai országban, mint Magyarország, az egészségügyi és szociális háttér lehetővé teszi, hogy a szülés túlélése mindkét fél részére az alap legyen és nem a végcél. (…) Az a szemlélet, hogy a szülésben túl kell lépni a puszta túlélésre való törekvésen nem csak az otthonszülők jogos elvárása, hanem minden kórházban szülő nőé is, ezért nem nevezhetjük az otthonszülést csak évi néhány száz nő magánügyének.”

Az utóbbi két hónapban egyre több fejben fogalmazódott meg a kétely, hogy a normális élettani szülésnek nem része, ha a doktor úr üvöltözik a szülő nővel, ha a saját kényelme érdekében mesterségesen gyorsít egy normális élettani folyamatot (dominó-elv alapján komplikációk sorozatát indítva el ezzel), ha az első percekben elszakítja az újszülöttet az anyjától csak azért, hogy megmérje a súlyát, lemossa róla az értékes magzatmázat és csöveket dugjon az össze testnyílásába.

Megszaporodtak a kórházi tragédiákat nyilvánosságra hozó cikkek

és beszámolók – az utóbbi két hónapban hat friss esetről számolt be a bulvársajtó – és ez csak a jéghegy csúcsa. Várható volt, hogy egyre több nő áll elő traumatikus szülésélményeivel internetes fórumokon, magánbeszélgetésekben. A (férfi) szülészorvosok mindenhatóságáról szinte mindenkinek gyakorlati tapasztalata van és a nők gyakorta horrorisztikus (szülés)történetei minden eddiginél nagyobb nyilvánosságot kapnak. Repedezni látszik a hallgatás fala.

Túlzás lenne máris a nők öntudatra ébredéséről beszélni, de a folyamat elindult. Várható, hogy egyre többen állnak hozzá tudatosan a testükhöz, a szüléshez, egyre többen igénylik az informált döntés szabadságát – és talán egyre kevesebben lesznek hajlandóak zsebbe fizetni. Mindez gyökeres változást hozhat a kórházi szülészetben. Nem újabb bordásfalat a vajúdóba, hanem tényleges szemléletváltást.

hagyomány, hagyomány

Az otthonszülés kérdése soha nem a szülés helyszínéről, hanem elsősorban az adott társadalomnak a nőkhöz és az anyasághoz, továbbá a férfi és női szerepekhez való viszonyáról szól. Továbbá a gyerekekhez való viszonyáról. Ha a társadalom elismeri és tiszteli a nők szülésre való képességét, akkor támogatja a háborítatlanságot. Ha pedig kétségbe vonja a nők elvitathatatlan alapjogát, akkor – normális lefolyású, alacsony kockázatú és egészséges várandósság esetén is – kórházakba tereli (kényszeríti) őket, ahol totális kontrollt gyakorolhat fölöttük. Ha szem előtt tartja az újszülöttek igényeit, akkor betartja a WHO ajánlásait, ha pedig nem, akkor elszakítja őket az anyjuktól, cukros vízzel itatja és vegyszerekben füröszti őket. Három napig, mert a társadalombiztosítás csak akkor fizeti ki a szülés után járó teljes összeget a kórháznak. Előbb hazamenni akkor sem lehet, ha minden rendben van, ha az anya és gyermeke(i) érdekei ezt kívánják. Ezért nincs ma Magyarországon ambuláns szülés. És ezért olyan elborzasztóan magas a császármetszések aránya is – némelyik kórházban 50%, de országosan is minden harmadik nő így hozza világra a gyerekét. Továbbá rutinszerűen alkalmazott beavatkozás a gátmetszés. Ennyire elsatnyultunk volna? Valami (turáni) genetikai kód lehetetlenné teszi, hogy a magyar nők – szemben a svéd, brit, kanadai, holland stb nőkkel – természetes úton szüljenek? Belőlünk ki kell vágni a gyereket?

És arról még nem is szóltunk,

milyen mélyen megsebzi a rideg, elembertelenített kórházi rendszer az újdonsült apákat, akik – amúgy az archaikus és modern szerepek közt vergődve – azzal kénytelenek szembenézni, hogy képtelenek megvédeni a szeretett nőt, a frissen született gyereket. Holott az anya-gyerek (továbbá apa-gyerek, szülőpár stb) kapcsolat kialakulásáról, az ezeket meghatározó lényeges mozzanatok mibenlétéről szóló kutatások korántsem utalhatók a lila ködös-ezoterikus tanok körébe. Kőkemény tudomány ez is, még ha valóban kevesebbet is tudunk róla, mint például – hogy mást ne mondjuk – a csillagok emberi életekre gyakorolt hatásáról.

„Az állam 22 éve adósa a nőknek nem csak az otthonszülés rendezésével, de a  kórházi élettani szülések szülésznők kezébe adásával is, és a kórházi szülés, mint a férfiak által nők ellen elkövetett  második leggyakoribb erőszak megszüntetésével.”- írják a bábák 12 pontjukban. A nyílt levél így folytatódik: „A magyarországi szülészet reformja – benne az otthonszülés rendezése – halaszthatatlan politikai/nőpolitikai ügy, ami nem csak minden jelenlegi és jövőbeni szülőképes korban lévő nőt érint, hanem minden megszülető vagy éppen ezekből az okokból meg nem születő magyar állampolgárt, nemre való tekintet nélkül.”

Ezzel szemben az egyeztető tárgyalásokat vezető Szócska Miklós egészségügyi államtitkár szerint a szabályozástól a kormány azt reméli, hogy hatással lesz majd a népszaporulatra. Az volt a céljuk, hogy „a szülés élménye egy vonzóbb élmény legyen”.

A nyilvánosságra került rendelettervezet alapján nyilvánvaló, hogy döntéshozók még mindig nem értik (vagy nem akarják elfogadni) a tényt, hogy a bábaság önálló szakma. Márpedig a bába – ijesztő, hogy ezt 2011-ben le kell szögezni, de le kell – nem kuruzsló és nem boszorkány. A bábaság professzionális, nemzetközileg mind több helyen elfogadott, aprólékosan szabályozott protokollra támaszkodó önálló szakma. Háborítatlan, normális élettani szülést még tankönyvben sem látott orvosok nem szabályozhatják, mert nem értenek hozzá. Nem is bírálhatják el, nem is szakérthetik. Erkölcsi és jogi nonszensz. Mintha a hidegburkolók akarnák előírni a dísznövénykertészeknek a rózsanemesítés szakmai protokolljait. Érdekes mozzanata a Dr. Geréb Ágnes és bábatársai ellen folyó pernek, hogy kit kérnek föl/engednek szakértőként közreműködni. Magyarországon ugyanis nem nagyon van olyan, a bábasághoz értő szülészorvos, aki mindkét területen jártas lenne.