coMMMunity

Verő Bán Linda, budai rebecen, azaz Verő Tamás, a budai rabbi felesége. Zsidó témájú gyerekkönyveket ad ki, a Hillel Alapítvány vezetője, gyerekprogramokat tart, ha kell, 150 főre forralt bort főz, és segít a társkeresésben. Náluk lenni olyan, mint egy kicsit kiszállni a zsúfolódó buszból, és hagyni magunkat gondolkodni, párbeszédet teremteni végre. Nem tágítani attól, hogy tradíció és modernség nem kibékíthetetlen ellentétben él egymás, hiszen a kibékíthetetlen ellentétekből akad körülöttünk éppen elég.

Neved egyre jobban összefonódik a hazai zsidó gyerekirodalommal, hiszen körülbelül egy személyben képviseled ezt itthon. Mi indított arra, hogy ilyen témájú gyerekkönyvekre igenis szükség van Magyarországon?

Verő Bán Linda

Egyértelműen hiánypótlás volt a célom. Évek óta foglalkozom a zsidó hagyományok informális oktatásával kisgyerekes családok számára a Frankel Leó utcai zsinagógában. Sokat hallottam a szülőktől, hogy szeretnének otthon is foglalkozni a témával gyerekeikkel, de nincs hozzá anyag. Hát így kezdődött.

Mi az, ami leginkább nehéz feladat, hiszen egy személyben írod, terjeszted, népszerűsíted a könyveket, ez azért nem egyemberes feladat…

A munka minden fázisának megvan a maga szépsége és nehézsége. Számomra a legnehezebb feladat, amikor a saját könyvemet kell „dicsérnem” akár egy vevőnek, akár egy üzletnek. Ezt képtelen vagyok megszokni. Pedig minden igaz, amit mondok róla, hiszen ez tényleg egy hiánypótló, ismeretterjesztő könyvsorozat, amely teljesen önálló kategóriát képez a magyar nyelvű könyvkiadásban. De nagyon jó lenne, ha ezt valaki másnak kellene elmondania …. Remélem hamarosan kinövi a Zsidongó könyvsorozat ezt a „one man show” jellegét, és megoszthatom a munkát a témában gyakorlott emberekkel.

Amikor nálad jártam, szuper könyveket, kiadványokat, játékokat mutattál, hol tartunk mi ehhez képest?

hagyomány kezdőknek

Meglepően kicsiny piaca van Magyarországon a zsidó témájú gyerekjátékoknak. Azt hiszem értelmetlen dolog Amerikával példálózni, de annyit mindenképpen szeretnék megjegyezni, hogy gyakorlatilag minden itthon ismert gyerekjáték zsidósított változata megtalálható az óceán túl oldalán. Puzzle, bingó, kártyajátékok, színezők, kézműves szettek. Csak Fekete Péter helyett Hámán van a kártyán …

A Ciceró kiadó elindította sorozatát, amiben kamaszok számára teszi lehetővé a szembenézést származásukkal (nem is akármilyen színvonalú könyvekkel, gondolok itt a Csíkos pizsamás kisfiúra, vagy a Sobiborra), a General Press is kiadta a zseniális Prágai Gólemet. Nálunk mintha a szembenézés teljesen elmaradna, természetesen a történelem több síkján is, hiszen a Sofi Okszanenéhez hasonló regényt sem találunk itthon, ami pedig a szocialista diktatúra feldolgozásának egyik legjobb alapkönyve most.  Szerinted mivel magyarázható ez a hatalmas űr?

Azt hiszem Kovács Andrásnak egy egész egyetemi kurzus sem lenne elég ahhoz, hogy magyarázatot adjon erre a kérdésre. Én magam nem foglalkozom a Holocaust oktatásával, mert az egy külön tudományág. Én pont azért harcolok, hogy a zsidó származású emberek számára ne a Holocaust és az antiszemitizmus jelentse a zsidóságot.

Milyen pszichológiai folyamatokat veszel észre a mai szülők és gyerekek zsidósághoz való hozzáállásában, hiszen rengeteg mindenkivel találkozol a foglalkozásokon és a zsinagógában is?

Egyre inkább azt veszem észre, hogy még mindig nagyon nagy gondot jelent sok családban a zsidó szó kimondása. Sokan tabuként kezelik, mások zavarba jönnek tőle. A szülők egyszerűen nem tudnak mit mondani a zsidóságról, ezért inkább nem beszélnek róla. Sok gyerek még ma is úgy tudja meg, hogy zsidó származású, hogy – nyilván az osztálytársak vagy barátok hatására – kicsusszan a szájukon otthon egy-egy antiszemita mondat. Ez az utolsó csepp a pohárban a szülők számára, ilyenkor kénytelenek szólni, hogy ezt talán mégsem kellene, mert te is részben zsidó vagy. De sok olyan eset is van, akik felnőttként jönnek rá zsidó származásukra családfakutatás közben.

Napjainkban sok lehetősége van egy Budapesten élő embernek arra, hogy megismerkedjen a zsidó kultúrával. Ezzel úgy gondolom nincs gond. A kínált lehetőségek fedik az igényeket. Csak odáig nagyon nehéz az út, hogy valaki megtegye az első lépést és besétáljon egy zsidó intézménybe tanulni, meghallgatni egy előadást vagy esetleg imádkozni. Ezt a nehéz utat szeretném megkönnyíteni a könyveimmel. Szeretném, ha egy identitásával nem küszködő generáció nőne fel. Nem az a célom, hogy vallásos zsidó emberek legyenek! Egyáltalán nem! Csak legyenek tisztában származásukkal, ismerjék meg őseik hagyományait, aztán az már az ő döntésük, hogy mennyire teszik az életük részévé a zsidóságukat.

Számotokra mivel jár zsidónak lenni ma, a XXI. században?

Hát reméljük több örömmel, mint a nagyszüleinknek járt a XX. században

Milyen szerepe van ma egy rabbinak és egy rabbifeleségnek?

Frankel Leó utcai zsinagóga

Ez közösségenként és egyénenként változó. Amiket én teszek a zsidóságért és a közösségért, azt úgy érzem akkor is megtenném, ha nem lennék rebecen (rabbi feleség). A férjemmel ugyanazért a célért dolgozunk, de más módon. Az ő elsődleges feladata a közösség tagjaival való személyes, bizalmas kapcsolat kialakítása, vallási rítusok elvégzése. A rabbi egy személyben tanár, szociális munkás, pszichológus és manager. Én sokkal kevésbé veszek részt aktívan a közösség életében, inkább a háttér munkát végzek. Én találom ki és szervezem meg a gyerek és családos oktatási programokat, az idősebb generációnak pedig segítek a párkeresésében. Néha honlapot szerkesztek, máskor forralt bort főzök 150 embernek. Ezek nyilván nem klasszikus rebeceni feladatok, melyek évszázadok óta a rabbi feleségének teendői közé tartoznak….

Gyerekeidet hogyan neveled, mint modern zsidó család vagy inkább az ortodoxia elvei alapján, vagy a kettő nálad nincs egymás nélkül?

Én egyértelműen a modern nevelés híve vagyok. Az ortodoxiától nagyon távol vagyok nem csak nevelés, de életszemlélet és vallási meggyőződés terén is. Soha semmilyen vallási hagyomány megtartását nem tesszük kötelezővé a gyerekeink számára. Soha semmilyen gondot nem okoz nálunk ez. Vannak „ovis” ünnepek, és vannak „otthoni” ünnepek. Úgy gondolom, ha a szülő tisztában van a saját identitásával, akkor a gyerekkel bármit meg tud értetni, és nem okoz zavart. Klasszikus példa a „karácsony-hanuka” dilemma. Szerintem minden megoldás jó lehet, csak az legyen egyértelmű a gyerek számára, és ne érezze a szülein a zavartságot.

Hogyan látod, javul-e a helyzet Magyarországon a másság megítélésében? És vajon mi tudna segíteni a sokszor gyűlölettel teli közhangulat változásában?

Nem hinném, hogy sokban változnak az emberek érzései a másság iránt. Csak a megnyilvánulás változik, Néha és néhol menő dolog kimondani és kimutatni a gyűlöletet, máskor, máshol pedig az az elvárás, hogy csendben tartsák magukban az emberek a mások iránt érzett utálatukat.

Mi a feladatod a Hillel alapítvány vezetőjeként, és miben tud az Alapítvány segíteni a hozzátok fordulóknak?

Az alapítvány olyan programokat és projecteket hoz létre, amely közelebb hozza az embereket a zsidósághoz. Célcsoportunk a kisgyerekek, szüleik és nagyszüleik. Az én faladatom a módszerek kitalálása, kidolgozása és megvalósítása. Oktatási programjainknak a Frankel Leó utcai zsinagóga ad helyet. A Zsidongó könyvsorozat sikere sok emberrel megismertette a Hillel Alapítvány nevét, és a szakmában is egyre nagyobb elismerésnek örvendünk. Tavasszal három új résszel bővül a sorozat, ezen dolgozom most.

Mindenkinek szívesen segítünk, akinek kérdése van a zsidó identitással vagy hagyományokkal kapcsolatban. Elérhetőségünk: www.hillel.hu , info@hillel.hu