coMMMunity

2011. február 17-én Józsefváros képviselőtestülete módosította az iskolai körzethatárokat, ennek értelmében az Erdélyi utcai Lakatos Menyhért Józsefvárosi Általános Művelődési Központ [1] (továbbiakban Lakatos ÁMK) körzetéhez több, szegregátumként, illetve krízisterületként definiálható utcát és lakótömböt csatolt [2]. A rendelet több kerületi iskolát is hátrányosan érint, de a Magdolna negyedben található, szociális és etnikai tekintetben szegregált Lakatos ÁMK esetében a fenntartó a törvénytelen szegregációs állapot befagyasztására készül.

Ki itt belépsz… (Fotó: Mészáros Attila)

A józsefvárosi jogsértő oktatáspolitika nem új keletű és nem is egyedülálló. A korábbi ciklusban is FIDESZ-KDNP többségű testület súlyos mulasztásokat követett el, melyekre a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa is rámutatott 2008-ban[3]. Közismert tény, hogy a Lakatos ÁMK szegregált iskola, mind a szakemberek, helyi döntéshozók, a környéken élők, az érintett szülők, mind pedig a tágabb nyilvánosság számára. 2001-ben egy helyi kisebbségi politikus homogén, kizárólag cigány tanulókat oktató intézményként jellemezte az iskolát [4]. Az iskolai körzethatárok esetében, a „nincs adat, nincs szegregáció” típusú politika népszerű fenntartói stratégia lett.

A jelenlegi törvényi szabályozás szerint a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak az egyes felvételi körzetre vetített aránya legfeljebb tizenöt százalékponttal haladhatja meg a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek a település egészére vetített arányát. Önmagában a beiskolázási körzetek nem biztosíthatják a gyerekek arányos eloszlását, ehhez az önkormányzat részéről átgondolt helyi oktatáspolitikai tervezésre is szükség lenne. Az elmúlt nyolc év integrációs támogatási rendszere nemcsak anyagi támogatást, hanem igényes módszertani képzéseket is nyújtott a pedagógusoknak. A különböző családi hátterű gyerekek együttnevelésében Havas és Zolnay (2010) kutatása szerint az igazgatók és a pedagógusok kétharmada hasznosnak, érvényes megoldásnak tartja az integrációs pedagógiai rendszer alkalmazását.

Józsefváros önkormányzata és iskolái

2003 óta részesülnek integrációs támogatásban, azonban adatok szintjén itt is teljes a káosz a kerületi hivatalos dokumentumokban. Egyes iskolák pedig mintha nem is hallottak volna arról, hogy ők évek óta „integrálnak” [5]. Az integrációs támogatási rendszer a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók létszámán alapszik. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók egyszerűbb megfogalmazásban a legfeljebb nyolc általános iskolai végzettségű, szegény szülők gyermekei és a tartós nevelésbe vett gyerekek. Jelen helyzetben nem mindegy, hogy a kerületi dokumentumok közül melyik van előttünk: a 2010. őszi országos statisztika szerint például a Lakatos ÁMK-ban és a Vajda Péter iskolában megegyező, 12% körüli volt az arány, az önkormányzati intézkedési terv felülvizsgálata azonban 2010 decemberében a Lakatosban már 17,7%-os központi statisztikai adatra hivatkozik. Ugyan a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók nem egyenlők a cigány tanulókkal, de erős összefüggést találni a két halmaz között.

De sok gyerek jár oda… (Fotó: Mészáros Attila)

Kérdés, hogy hihetünk-e a statisztikának a szegregált Lakatos ÁMK esetében, amelyben 2006 őszén még egy halmozottan hátrányos helyzetű tanulót sem tartottak nyilván, majd 2007 őszére a tanulók több mint harmada „lett az”. 2008-ban az esélyegyenlőségi program külső szakértői szerint – alulbecsült adatok mellett – az általános iskola tanulóinak 60% volt halmozottan hátrányos helyzetű. Az ezt követő tanévben 20%-al ismét kevesebb lett ezen gyerekek aránya, majd 2010/11-re már az ideális 12%-ra „tornászták le” a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek arányát. Az iskola tanulólétszáma is fel-le ugrándozik, 2010 őszén 178 gyereket jelzett a statisztika, de később 124 főre zsugorodott a tanulólétszám. Lakatos ÁMK statisztikai ingadozására egyetlen egy kisebb magyarázat fogadható csak el, amely igen csekély mértékben magyarázza a jelenséget. A Lakatos ÁMK évek óta fogadja a vidékről felköltöző vagy Romániából ideiglenesen érkező, illetve véglegesen letelepedő, magyar anyanyelvű cigány családok gyerekeit. Ezek a tanulók vagy nem jelennek meg a statisztikában, vagy pedig nem minősülnek halmozottan hátrányos helyzetűnek, mivel határon túliak.

A kompetenciamérés eredményei támpontot jelenthetnek az iskola teljesítményének megítélésében, persze a gyermeküknek iskolát kereső szülőket sokszor inkább a cigány tanulók jelenléte izgatja. A Lakatos ÁMK-tól csak pár utcára található Német utcai Németh László Általános Iskola tanulói évek óta kerületi szinten kimagasló eredményeket érnek el a mérésen. Ebben az iskolában a becslések szerint a tanulók 60%-a hátrányos helyzetű, többségük roma. A kompetenciamérések eredményei arra engednek következtetni, hogy a szegény és cigány gyermekek magas aránya Józsefvárosban sem jelent szükségképpen alacsony oktatási színvonalat, hiszen a Német utcai iskola is tud megfelelő eredményeket produkálni. A Vajda Péter ellenben nem tartozik a legjobban teljesítő kerületi iskolák közé, 2009-ben például a Deák Diák, a Német és a Molnár utcai iskolák is jobban szerepeltek a kompetenciamérésen. A jelenség szintén országosan tapasztalható, amikor az iskola teljesítményét a fenntartó és a szülők szubjektív érzésekre és nem objektív adatok alapján értékelik, tehát a Vajda Péter középosztály általi preferálása a felszínen a vélelmezett magas oktatási színvonalnak szól, valójában pedig a szegény gyerekektől történő elkülönülés az igazi indok. Több iskola szegény és cigány tanulókkal is tud jó eredményt elérni, míg a Lakatos ÁMK nem. Utóbbiban több éve intézkedési tervet kell kidolgozni az iskolának, mivel nem érik el az általános iskola tanulói a kompetenciaméréseken az elvárható minimumot.

Lakhatási szegregáció

Hová jutsz? (Fotó: Mészáros Attila)

A lakhatási és az oktatási szegregáció legtöbbször összefügg, nem lehet tehát lebecsülni a józsefvárosi slumosodott kerületrész hatványozott problémáit. A Magdolna negyed szociális rehabilitációs program által érintett területén élők többsége a lakások felújítását, bővítését, komfortosítását követően a kerületben maradt. A Corvin projektben egy negyed teljes lakossága cserélődött ki, a korábbi lakók, még ha a kerületben is kaptak vagy választottak lakást a lelépési díj helyett, nem maradtak a szűken vett negyedben.

A szomszédos Ferencváros már a nyolcvanas évek végén jelentős magántőke bevonásával, majd később hazai és európai uniós támogatási forrással városrehabilitációs programba kezdett. A ferencvárosi oktatásszervezés ugyancsak fenntartja szegregált intézményeit, „sikeres” és gondoskodó roma projektként feltüntetve az iskolákat, amelyeket a kerületben élő vagy újonnan beköltöző magasabb státuszú lakosság messze elkerül. Igaz, a Corvin projekt magántőke bevonásával valósult meg, a Magdolna negyedre eddig rendelkezésre állt önkormányzati és pályázati források összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak. Felújítottak néhány önkormányzati bérházat, a Mátyás teret átépítették és elkészült a Kesztyűgyár Művelődési Központ. A programnak több fontos és sikeres eleme mellett azonban további milliárdos nagyságrendű forrásokat kellene a lakások és házak kellő mértékű rehabilitációjára fordítani.

Jelzés értékű, hogy a kerület a városfejlesztési, kerületi rehabilitációs programok esetében nem számolt a helyi oktatásszervezés deszegregációjához szükséges és elkerülhetetlen intézkedésekkel. Noha a 2008-ban készült Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) Antiszegregációs Tervében elismerték, hogy az önkormányzat nem felel meg a körzethatárok megfelelő kialakításáról szóló rendelet elvárásainak – ,Józsefvárosban a törvénynek teljes mértékben megfelelő körzethatárokat jelenleg nem lehet kialakítani” -, a program a Lakatos ÁMK „megerősítésén” túl nem foglalkozik az iskolával. A Magdolna program koncepciójában egy gettóiskola fenntartása rossz stratégia volt, az önkormányzatnak a Lakatos bezárásáról már igen régen döntést kellett volna hoznia. Különösen azért, mert a szegregált iskola végképp nem alternatíva, ha elérhető távolságban van másik alapfokú oktatási intézmény, vagy olyan alacsony az oktatás színvonala, hogy több éve nem érik el a tanulók a kompetenciamérésen előírt minimumot. Az új képviselőtestület 2011. februári döntése növelte az amúgy is szegregálódó iskolák (Lakatoson kívül a Németh, Práter, Losonci iskolák) körzetébe utalt alacsony státuszú, krízis területnek tekintett tömbök és házak számát.

Logikus lépés a gyerekeket gettóból gettóba körzetesíteni?

A kerületi IVS és Antiszegregációs Terv [6] sorra veszi a kritikus utcák által határolt tömböket, emellett több szociológiai kutatás, kerületi rehabilitációs helyzetelemzés is készült a környékről. Valójában egy rövid séta elég ahhoz, hogy lássuk, a Diószeghy és Kőris utcában van ugyan pár új építésű ház, a bérházak többségében azonban „terem a nyomor” a düledező falak, leszakadt kapubejárók mögött. Leromlott lakókörnyezet, slumos utcák, lakótömbök, alacsony piaci értékű, bontásra ítélt házak, túlnyomórészt kis alapterületű és alacsony komfortfokozatú lakások, magas az alacsony iskolai végzettségű és rendszeres munkával nem rendelkező aktív korúak aránya, és felülreprezentáltak a cigány családok.

A Lakatos ÁMK-hoz került utcákra [7] a fenti leírás illik. A helyzeten elvben javíthat, hogy az iskolával szomszédos, alacsony társadalmi-gazdasági státuszú lakossággal jellemezhető Nagyfuvaros utcát elcsatolták, az azonban a Németh László Általános Iskolához, a kerület második legszegregáltabb iskolájához került, az iskolai arányok tehát továbbra sem javulnak majd. A Losonczi téri Általános Iskolához kerülő házak közül is több lépcsőház szegregátumnak tekinthető. A körzethatár-módosítás célja a Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola körzetének szűkítése volt, hogy végleg a helyi középosztály menedékévé válhasson. A 2008-as testületi logika csökönyösen tartja magát, a 2011. februári előterjesztésben megállapítják, hogy a legtöbb halmozottan hátrányos helyzetű gyerek a Lakatosban van és a legkevesebb a Vajda Péterben kerületi szinten, ezért a Vajda Péter iskolát még jobban tehermentesítik. A körzetekben élő hátrányos helyzetű gyerekek létszámával kapcsolatban 2010-ben újból kiszámolták: „A legmagasabb halmozottan hátrányos helyzetű tanulói aránnyal a Lakatos Menyhért Józsefvárosi Általános Művelődési Központ (25,81%), a legalacsonyabb aránnyal a Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola (7,16%) rendelkezik.”

Kivéve célforgalom (Fotó: Mészáros Attila)

A Lakatos ÁMK és a józsefvárosi általános iskolák helyzete nem egyedi, az elmúlt évek szabályozási ellentmondásainak és a – komolyan vehető követelményeket nem támasztó – hazai és európai uniós forrásokra épülő torz, egyenlőtlenségeket konzerváló pályázati rendszernek tart tükröt. A kisebbségi ombudsman három éve már figyelmeztette a kerületi önkormányzatot, hogy speciális esetben a közoktatási törvényben rögzített semmisség intézményének szankciója is alkalmazható. A közoktatási törvény 84. § (7) bekezdésének értelmében „a fenntartói irányítás, illetőleg az intézményi hatáskörben hozott, az egyenlő bánásmód követelményét sértő döntés semmis. A semmis döntés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat.” A semmisség megállapítására indított eljárásban a döntéshozónak kell bizonyítania, hogy nem áll fenn a semmisségi ok, azaz a vitatott döntés nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Józsefvárosnak az adatszolgáltatás ellentmondásai és a beiskolázási körzetek törvényessége mellett a hazai és uniós pályázati források megfelelő felhasználását is igazolnia kell.

Szegregált iskolát fenntartani költséges mulatság, a Lakatos kongó épületében huzamosabb ideje 110-130 fő körül ingadozott a tanulólétszám. Egyedül a szakközépiskolai képzés „erősítette” az iskolát – ha a megerősödés alatt a tanulólétszámot értjük. A nappali tagozatos gimnázium indítása kudarcot vallott, csak a felnőttképzési szakra vannak jelentkezők. Ez nem is meglepő, hisz esti képzésre túlnyomórészt azok mennek, akik alacsony eredményességi mutatókkal működő általános iskolákból hullottak, illetve kerültek ki, vagy nem tudott mit kezdeni velük a középfokú oktatás.

Noha a kerület többi iskolájában is jelentős a létszámcsökkenés, másutt évfolyamonként 2-4 osztály működik, a hozzávetőlegesen 200-as létszámú Prátert kivéve 350-600 fő közti a létszám az iskolákban. Lassan minden második kerületben élő szülő máshol keres iskolát, az önkormányzat becslése szerint az általános iskolás korú gyerekek 43%-a más kerületbe utazik nap mint nap.

A Práter utcai iskolába integrált Dugonics utcai Általános Iskola épületét kapta meg az Esély – Kövessi Erzsébet Szakképző Iskola, amely a kerülettel kötött szándéknyilatkozat értelmében 2011 januárjában a Lakatos ÁMK átvétele mellett kötelezte el magát. A Jobbik saját híradója arról tudósított, hogy néhány hete jobbikos parlamenti képviselők látogattak az iskolába, és azt a szegregált oktatás hatékony, modellértékű intézményének találták.

Az önkormányzati iskolák alapítványi, egyházi kézbe történő átadása

nemcsak a fenntartói terhek csökkentéséről szól, hanem mindkét fél számára kölcsönösen előnyös. A „felzárkóztató” képzésekre specializálódó intézmények növekedése ma már virágzó etno-gettó-bussiness az ország fejletlenebb régióiban, de jelen van nagyvárosokban és a fővárosban is. Az önkormányzati fenntartók megszabadulhatnak az „integráció” kellemetlen problémájától, az új fenntartó pedig portfóliót bővít, több gyerekhez, nagyobb bevételhez jut, működése gazdasági szempontból stabilizálódhat. Jobb üzlet ez manapság, mint egy hitelt nyújtó vegyesbolt egy slumos városrészben. Nem kétséges, hogy több alapítványi és egyházi intézmény valóban kiváló, hiánypótló munkát végez a szegény gyerekek oktatásában, a legelkötelezettebb pedagógiai munka sem törvényesítheti azonban a jogellenes elkülönítés számos felmérés által bizonyított negatív hatásait. A körzethatár-módosítás biztosítja, hogy a Lakatos ÁMK-ban legyen elegendő hátrányos helyzetű és cigány tanuló, majd az átadást követően az Esély Kövessiben elegendő „normatíva és portfólió gyerek”. A nyolc évnyi integrációs munkának és a deszegregációra fordított pénzeknek semmi eredményét nem látni. A józsefvárosi önkormányzat több mint 135 millió forintot kapott integrációs támogatásra (a 2006/07. tanévről nincs adat) 2003 és 2010 között. A TÁMOP 3.2.2 „Komplex közoktatási esélyegyenlőségi program megvalósítása Józsefvárosban” pályázat 2011 júniusában zárul. Az elnyert 75 millió forintnyi támogatásból az NFÜ honlapján olvasható beszámoló szerint 2009 októbere és 2010 júniusa között a következő feladatokat végezték el: „A körzethatárok kijelölésére a felmérés elindult. Interaktív eszközök beszerzésre kerültek. Elindult a közbeszerzési eljárás a pedagógus továbbképzésre. A sikeres integrációt és iskolakezdést támogató nyári tábor elkezdődött. A beóvodáztatással és az IPR-rel (Integrációs Pedagógiai Rendszer) kapcsolatos intézményi feladatok végrehajtása megkezdődött, megbízási szerződések megkötésre kerültek.”

Mindenki felszállhat? (Fotó: Mészáros Attila)

Az Esély Kövessi Erzsébet Szakképző Iskola azzal a feltétellel lett volna hajlandó átvenni Lakatos ÁMK-t, ha az önkormányzat 50 millió forintnyi közpénzt költ a tranzakcióra. A közös szándéknyilatkozat ellenére idén nem valósult meg a Lakatos átadása, mert az önkormányzat által már 70 millióra emelt összeg esetében közbeszerzési eljárást kellett volna lefolytatni, de egyszerűen kifutottak az időből. A 2011/12. tanévben a Lakatos a józsefvárosi önkormányzat fenntartása alatt marad. A helyi politika által preferált „elit” iskolák működése továbbra is biztosított, nem kell aggódniuk az indítható osztályok, a felvehető gyermeklétszám, a felújítások vagy a Vajda esetében az iskolabusz miatt. A Magdolna negyed program is folytatódik, csak egy kérdés nem aggaszt senkit: mit tesz az önkormányzat az esélykiegyenlítő közoktatásért, hogyan és miképpen biztosítja a diszkriminációmentes integrált oktatást?

A jelenleg zajló intézménybezárások oka elsősorban politikai vagy költségvetési, ugyanakkor egyházi fenntartásban (de állami finanszírozásban) újranyitották a korábban bezárt szegregált nyíregyházi Huszár telepi iskolát. Ismét legitimmé vált az adófizetők több száz millió forintját arra költeni, hogy a többség „nyugalma” érdekében egy jól körülírható csoportot másodrendű állampolgárokként kezelve gyengébb iskolákba különítsenek el. Józsefváros „esélyegyenlőségi programja” az országos oktatáspolitika gyakorlati megvalósítása.