coMMMunity

A Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége arra biztatja a magyar zsidókat, a zsidó származású és vallású magyarokat, hogy mindegy, milyen formában, mindegy, melyik rubrikában feltüntetve, csak vallják magukat zsidónak (is) a népszámlálási biztos előtt. Ami világosan mutatja, hogy a MAZSIHISZ a világon semmit nem gondol arról, micsoda a magyar zsidóság, pontosan micsoda az, aminek tömegerejét a népszámlálásnak meg kéne mutatnia.

Falevelek (installáció a berlini Zsidó Múzeumban)

Mi az, amit a statisztika számára öntudatosan vállalnunk kell, amikor konganak a zsinagógák az ürességtől, a kulturális rendezvények pár száz fős közönsége névről ismeri egymást, a zsidó származásúak százezresre becsült tömegének 95 százaléka jönne zavarba, ha héberül fel kellene olvasnia a Smá Jiszráel-t. Semmiféle felülete nincsen a pozitív kötődésnek e tömegek számára, a külvilág erősödő ellenségessége, a másik szeme az, és semmi egyéb, ami különállásának tudatát fenntartja és nyomában az a kényszer, hogy mutassuk meg, hogy igenis vagyunk azért még itt egy páran, hogy azért nem lehet akármit megcsinálni velünk, hogy ahhoz még nekünk is lesz egy-két szavunk. Továbbá, persze, szempont lehet az a reménykedés is, hogy a viszonylag magas szám a MAZSIHISZ jelentőségét mutathatja – papíron. (Azt különben, hogy mindenhol ott vagyunk, hogy tele van velünk az ország, az antiszemita, akinek szólna önmagunk anonim vállalása, mindig is tudta, igaz, azt is, hogy sunyin rejtőzködünk, őt tehát nem fogjuk meglepni se így-se úgy). Effajta öntudat többek közt azért nem mutatkozhat máshol, mint a türelmes papíron, mert – megbízható források szerint – a reformzsidó szervezetek egyházként való elismertetésének megakadályozásában a represszív hajlamú hatalom a Fidesz-frakció mellett dolgozó Breuer Péterre hallgatott, Zoltai Gusztáv bizalmi emberére a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium javaslatával szemben (akik az egyházként elismertetés mellett foglaltak állást). A Hitközség tehát a Fidesznél is elérte, hogy vallási monopóliumát egyelőre csak Köves Slomoék Egyesült Magyar Izraelita Hitközségével kelljen igazából megosztania (ami így is előrelépés, legalább ennyi). Holott az életképes reformzsidóság sokak számára lehetne vonzó vallási identitásalternatíva, az asszimiláció valódi akadálya. Hasonlóképpen és hasonló okból lépett föl a Hitközség a nemzeti kisebbségi intézményrendszer kiépülése ellen, vagyis úgy véli, hogy ha már az ő felügyelete alatt nem akarnak a népek zsidók lenni, inkább ne legyenek sehogy sem. Kivéve, persze, a statisztikát.  Arra is joggal hívják fel a figyelmet, hogy az ország jelenlegi vezetése nem mutatkozott különösen fogékonynak a személyes adatok védelmével kapcsolatos finomságok iránt, a Kubatov-listától a Nemzeti Konzultációs kérdőívig terjedő nagy ívű munkásságuk a tanú.

Mindent összevéve teljesen felesleges dacos gesztusokat tenni az aktuális kérdőívnek, bár persze akadálya sincsen, ha valaki úgy gondolja.  Semmiféle érdek nem fűződik ahhoz, hogy olyan tömegeket, akik semmi vonzót nem találnak dédapáik és dédanyáik vallásában, semmiféle speciális kötődésük nincs a zsidóság történetéhez, Izrael államához, megtartson zsidónak a félelem, ellenkezőleg, az a jó, ha asszimilálódhatnak végre teljesen és úgy gondolhatnak vissza felmenőikre, ahogy boldogabb családok emlékeznek többnyire a szerb, szlovák, olasz vagy sváb ágakra négy-öt nemzedékkel ezelőttről. Minden más elvárás a félelem igénye, amely vonzódik a tömeghez (esetünkben a tömeg illúziójához). Az „identitás vállalásának” pedig fórumokat kell teremteni, elsősorban a zsidó szervezeteknek, népszámlálási kampány helyett. Azt, hogy milyen szubjektív „adatáról” kíván beszélni, minden felnőtt ember képes egyedül is mérlegelni.