coMMMunity

Gyermek vagyok és nincstelen,
nincsen vagyonom, hírnevem,
nincsen házam, se autóm,
sorsom vándorló batyu-trón.

Sárga csekkeken szárnyalok,
vigyáznak rám az angyalok,
nézem az eget, agyalok,
„rabok legyünk vagy szabadok?”

Amim van: semmi, szóbeszéd,
csendes vagyok, mint jó cseléd,
vannak verseim, rímelnek,
nem figyelnek rá, így vernek.

Nem dugdostam el kincseket,
hisz’ bútoraink sincsenek,
ruháinkat örököljük,
kis maradékunk mibe öljük?

Voltam egy helyen, házadnak
hazudták eme századnak,
Istenem, mily nagy nevetség:
lopott pénz van ott, nem szentség.

Arannyal rakott rabszolgák
gyülekezetnek csúfolják,
ki ellenük mond, harca sok,
báránybőrbe bújt farkasok.

Uram, vajh merre billen ez?
Recseg náluk egy dicslemez,
azt kiabálják, hogy jöjj el,
s lepaktálnak az ördöggel.

Ingyen írom az életet,
nem kaptam júdás-pénzeket,
nincsen havi fizetésem,
rendszert bontok, kivesézem.

Van anyám, apám, Istenem,
legszebb vagyonom, hírnevem:
hat gyermekem és asszonyom.
Van egy anyajegy arcomon.

ajánlás:
Uram, ha kedved rám adod,
nem kapcsolják le áramod,
tudom, a szükség nem jó vád,
pörög, pörög a gázórád…

Gázórák (fotó: Franco Folini)