coMMMunity

Márciusban nyílt Párizsban egy szociális szépségszalon. Itt olyan nőkkel foglalkoznak, akik magányosan élnek, egyedül nevelik a gyerekeiket, szociális segélyt kapnak, szexuális erőszak áldozatai voltak vagy hajléktalanok.

Az alapító Lucia Iraci, aki fodrásznak tanult, később pedig nemzetközi divatmagazinoknak dolgozott, nagy divattervezők mellett (Jean-Paul Gautier, Yves Saint Laurent). Miután befutott, szeretett volna visszaadni valamit a társadalomnak.

Marginalizált szépség

Munkába menet gyakran beszélgetett hajléktalan nőkkel, és így találta ki, hogy segíteni fog nekik. Két éven át ingyen vágta hajléktalan és szegény nők haját Párizsban, havonta egyszer pedig a saját szalonjában.

2006-ban dolgozta ki a koncepciót: létrehozott egy alapítványt, sikerrel pályázott vele a párizsi önkormányzatnál: 20 ezer eurót kapott és megnyitotta az első speciális szalont Párizs észak- vagy fekete-afrikai bevándorlók lakta negyedében.

Három euróért a betérő vendég nem csak hajat vágathat és festethet, de ha szeretné kisminkelik, manikűrt, kozmetikai kezelést is kérhet, van pszichológus, nőgyógyász, jógaóra. És stylist, aki felöltözteti egy állásinterjú vagy különleges családi esemény előtt: a ruhákat és a kiegészítőket kölcsönbe adják, a szalon végzi a tisztíttatást.

A három eurós díjat nem azért kérik, mert annyira szükségük lenne rá: adományokból működnek, 3 állandó és 30 önkéntes munkatárssal. Azért kérik el a pénzt, hogy a hozzájuk forduló nők ne érezzék azt, hogy kiszolgáltatottak.

“…az eddigi legszebb eredményünk egy fiatal lány, akit többször felöltöztettünk, állást kapott. Továbbra is kölcsönzünk neki ruhákat, hiszen még nem kapta meg az első fizetését, amelyből vásárolhatna magának.”

Nem szeretnének egy nap túl sok vendéget fogadni, hogy jusson idő mindenkire. “Itt dolgozni megterhelő a léleknek. (…) Előfordult olyan eset, amikor egy vendéget nekünk kellett megnyugtatnunk, annyira súlyos lelkiállapotban került hozzánk. Átöleltem és együtt sírtam vele… Nehéz tartani az ideális létszámot, már most másfél hónapra előre tudunk csak időpontot adni, annyi a jelentkező. És ha valakit aznap állásinterjúra kell felkészítenünk, nem utasíthatjuk el.”

Agnés, hatvanas éveiben jár: “Huszonöt évvel ezelőtt mellrákot diagnosztizáltak a bal mellemben, nyolc évre rá a jobb oldalon is. Két gyűrött, összepréselődött maradvány van a mellkasomon. A hajam sálként borul rájuk.” A nő egykor televíziós divatműsor-szerkesztő volt, egy bulvár hetilap ismert munkatársa. Betegség után kezdett el lefelé csúszni a lejtőn és miután elvesztette a munkáját, mélyszegénységbe jutott. Derékig érő hajához ragaszkodik. “A női szépség a hosszú hajban rejlik. Ha elvesztem a vágyam a szépség iránt, végképp semmim sem marad. Azért sem engedem, hogy öt centinél többet vágjanak belőle, hogy tusolás után a tükörbe tudjak nézni…”

Jövőre két újabb szalon nyílik: Saint-Denisben és Tours-ban.

(Forrás: novemberi Marie Claire – mire a cikk végére értem, majdnem elsírtam magamat)