Elvették életem nagy történetét
Szerző: Pikó András
2012. 01. 04. Kategória: arc-él - portrék, vallomások, Vallomások, Vezércikkek
Nem értem, hogy miért vagyok hazámban üldözött (ETA zenekar) mottóval sorozatot indítunk közismert – és a köz által még ismeretlen, a jelenlegi kormány regnálásának köszönhetően felfoghatatlan élethelyzetbe került emberek vallomásaiból. Első megszólalónk Pikó András, nagy múltú rádiós újságíró, a Klub Rádió műsorvezetője ma még.
Kirúgták a feleségemet, megszüntetik a rádiót, ahol dolgozom. megszüntették a hivatásom alapját, a sajtó szabadságát. Bezsaroltak, elvették a nyugdíjamat és nem rajtuk múlt, hogy nem végleg. Lenyúlják a magánnyugdíjamat.
Megszüntették azokat a kisegyházakat, amelyeknek karitatív tevékenységük miatt az egy százalékunkat adni szoktuk. Kiéheztetik azt a kultúrát, amelyben jól érzem magamat, megerőszakolták a színházaimat, gyalázzák az írókat, akiket olvasok, meghurcoltak nemzetközi hírű tudósokat, akikre büszke vagyok. Folyamatosan csökken a pénzem értéke, leértékelődik a megtakarításom. Ahelyett, hogy javítanák, rontják a gyerekeim oktatását . Rendőrt küldenek oda, ahová segítőket kellene. Justicia kezéből kicsavarták a mérleget, de élezik a kardját, melyet ellenünk fordítanak. Közös alkotmány helyett maguknak írtak egyet. Felrúgták a a pályán a politikai ellenfeleiket és felrúgták a választási törvényükkel a fair politikai verseny szabályait is.
Elvették életem nagy történetét, a rendszerváltást. Levették a térképekről is a Magyar Köztársaságot.
Ez történt 2011-ben és nem akarom se szépíteni, se lekerekíteni ezt a történetet.
De még nincs vége…
ETA
(A sorozat mottójául szolgáló sor a kommunista diktatúra egyik legüldözöttebb punkzenekara: az ETA himnuszából való. Szövegét Szócska Miklós írta, aki jelenleg a NEFMI egészségügyért felelős államtitkára.)
1982, végre eljött az új esztendő,
be van tiltva mind a kettő…
Hölgyeim és uraim, az ETA vonósnégyes következik!
Nem tetszik az jó uram, hogy mérgezed agyam,
Ezért inkább felnégyellek és elásom magam.
A csatornákban lent élünk, a patkányok között,
Nem értem hogy miért vagyok hazámban üldözött!
ETA, ETA, ETA! ETA, ETA, ETA!
A FESZÜLTSÉGTŐL SZÉTROBBAN AZ AGY!
Sokan voltunk s leszünk is, nem számít a KOR,
Szétrobbantunk mindenkit ki belünkbe tipor.
Guernicától Bilbaóig dübörgött a föld,
A bombázásra emlékezz és arra ki öldökölt!
ETA, ETA, ETA! ETA, ETA, ETA!
A FESZÜLTSÉGTŐL SZÉTROBBAN AZ AGY!







