coMMMunity

Történelmi áttekintés arról, hogy a Horthy-korszak népképviseleti kamaráiban miként került szóba érdemi előterjesztés vagy pusztán napirendfüggetlen allúzió formájában a cigányság.

Joggal merül fel a kérdés tehát, hogy tulajdonképpen milyen szempontok mozgatják a magyar demokrácia megújítását és új tartalommal való megtöltését?

a fehérség pontosan azzal teszi magát láthatatlanná, hogy a normalitását és az átlátszóságát hangsúlyozza, mely ellentétben áll a megjelölt „másikkal”, amelytől valójában az átlátszósága függ.

A 2012. január 1-jén hatályba lépő az új alkotmány számos változást hoz a kisebbségi jogvédelem terén – Pap András László tanulmánya

Az átlag-állampolgár számára közterület az ahol „akárki akármit csinálhat”, „ahol mindenkinek joga van megfordulni”… – Kiss Bernadett az egységes közterületi-használati szabályozás kidolgozásának nehézségeiről

Ismét legitimmé vált az adófizetők több száz millió forintját arra költeni, hogy a többség „nyugalma” érdekében egy jól körülírható csoportot másodrendű állampolgárokként kezelve gyengébb iskolákba különítsenek el. – Vég Zoltán Ákos tanulmánya Józsefváros „esélyegyenlőségi programjáról”

…az azonos korú és képességű gyerekek kizárólag faji alapon történő elkülönítése a feketékben a közösségen belüli helyükkel kapcsolatban kisebbrendűségi érzést kelt, és ez oly módon hathat a szívükre és elméjükre, ami valószínűleg soha többé nem orvosolható. (…) A kisebbrendűségi érzés pedig kihat a gyermek tanulási motivációjára.”

Az általunk megnézett kiállítási és kitüntetett képválaszték a kiírás céljától eltérően nem az együtt-létről, hanem az egyedül-létről szól – Szuhay Péter írása az „Együtt-lét. Hagyományos Kultúrák Együttélése a Kárpát-medencében” című szabadtéri tárlatról.

Az alkotmány végére odakerül a Nemzeti együttműködés nyilatkozatának címmondata is: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Egyvalami ugyanakkor biztosnak látszik: az új alaptörvény nem szolgálja ennek az egyetértésnek a kialakítását